Handsome Soldier

Második

- Várj! Hazaviszlek - hallottam meg a barom hangját, miután kiléptem az épületből.

- Nem segítettél már eleget? - fordultam felé dühösen.

- Oké, sajnálom. Tényleg nem volt szándékos. De hát ilyen előfordulhat. Várj csak - lekapta magáról a bőrdzsekiét és átnyújtotta nekem. Először vonakodtam, de aztán felvettem - Gyere, a közelben parkolok.

Megfogta a kezem és elindult a parkolóba.

- Mellesleg Alex a nevem - nyújtotta felém a kezét. Flegmán pillantottam rá - Nem? Jó. Szóval a bátyámnál fogsz dolgozni? - ismét az előzőhöz hasonló pillantást kapott, de választ nem - Némasági fogadalmat kötöttél? Jajj, ne már. Így még nagyobb bűntudatom lesz. Anya is mindig ezt csinálta kis koromban.

Közben odaértünk egy kocsihoz, amit már kinyitott. Odalépett az utas oldali ajtóhoz, és kinyitotta nekem.

- Jó, akkor vessük be a macsó dumát - motyogta magának - Tudom, hogy csak azért nem szólalsz meg, mert eláll a szavad a látványomtól.

- Mondták már, hogy bosszantó vagy?

- Csak egy párszor - vonta meg a vállát, én pedig mosolyogva beszálltam a kocsiba.

- Amúgy Madison vagyok.

- Csak megszólaltál végre. És most önként. Haladunk - beindította a motort és elindultunk - Merre is megyünk?

Felnevettem ezen, majd lediktáltam neki a címem. Út közben vicces megjegyzéseket tett, amiken próbáltam a legkevésbé nevetni. Majd megérkeztünk a lakáshoz.

- Te meg hova jössz? - fordultam vissza, mikor hallottam, hogy ő is kiszállt a kocsiból.

- Hát fel, veled.

- Miért?

- Mert ha átöltöztél, akkor visszaviszlek. Gondoltam udvarias leszel, és felhívsz, ne kelljen a kocsiban várnom.

- Hát már pedig itt maradsz.

- Hát már pedig nem - az ajtóhoz lépett és kinyitotta, ezzel megakadályozva a lehetőséget, hogy kizárjam.

- Ah, istenem - nyögtem durcásan.

- Ezt majd este - súgott a fülembe és a fenekemre csapott.

Megforgattam a szemem és elindultam fel a lépcsőn. Alex lemaradt, gondolom hogy nézhesse a seggem. Gondoltam én is szemét leszek egy kicsit. Elkezdtem a csípőmet jobban mozgatni. Fhu, de utálom ezt, de legalább elszórakozok. Az ajtó előtt állva gyorsan előkaptam a kulcsom, és kinyitottam az ajtót, de mielőtt beléptem volna Alex elkapta a derekam és szorosan mögém állt.

- Ne kínozz tovább - súgta a fülembe. Bevallom tetszett.

- Hát te máris itthon? Ennyire rosszul sikerült az első napod? - hallottam neg Emily nevetős hangját a konyhából, majd meg is jelent az ajtóban - Nem, csajszi. Neked igenis jól sikerült az első napod.

- Történt egy kis munkahelyi baleset - nézett bunkókám ismét a felsőmre, mire megajándékoztam egy gyilkos pillantással - Alex Davis vagyok.

- Emily - fogtak kezet - Te vagy az öccse...

- Igen, a bátyámnál dolgozik.

- Ha rajtad múlik akkor nem - szólaltam meg a szobámba menet.

- Véletlen volt, na. Mindig ilyen durcis? - fordult Emhez.

- Csak olyanoknak mutatja meg ezt az oldalát, akiket kedvel - egy jól irányzott dobással Em fején landolt a blúzom.

Alex ajkába harapva nézett végig rajtam, aztán nekem is leesett, hogy melltartóban léptem ki a szobából. Na de mivel jobb, ha van rajtam egy olyan felső, ami átlátszik?! Neki a dzsekijét dobtam a fejére, amit mosolyogva húzott le onnan. Emily közben elvitte a fürdőbe a felsőm.

- Ha még elakarsz ma jutni a munkahelyedre, akkor gyorsan öltöz fel.

- Különben? - egy huncut mosolyt villantottam felé.

- Különben azt a néhány ruhadarabot is leszaggatom rólad, ami még épségben rajtad van - felnevettem kijelentésén, majd gyorsan felkaptam egy másik blúzt.

- Remélem egy nap elég volt egy fehér blúzt tönkretenned - léptem ki a bejárati ajtón.

- Ezért a látványért tönkreteszem a világ összes blúzát.

- Akkora seggfej vagy - beszálltunk a kocsiba, és elindultunk.

- De elhiszed, hogy ezzel foglak meghódítani?

- Téged még sose utasítottak vissza, ugye?

- Te vissza tudnád ezt - mutatott végig magán - utasítani?

- Lazán - haha, jó vicc.

- Na majd meglátjuk - kacsintott.

- Kösz. MINDENT - hangsúlyoztam nevetve és kiszálltam a kocsiból.

- Oh, én köszönöm a kis előadást. Mike miatt meg ne aggódj, majd elintézem - mosolygott. Intettem, ő pedig elhajtott.

Gyorsan visszamentem az épületbe, és az irodába siettem. Az emeleten a főnököm fogadott. Kicsit ideges voltam, mert tényleg szeretnék itt dolgozni.

- Elnézést mindenért, nem fordul elő többször.

- Semmi gond. Balesetek bármikor történhetnek.

- Jöttem volna hamarabb is, csak...

- Hagyd csak. Ismerem az öcsém - intett le nevetve - Gondolom tett néhány perverz megjegyzést. Ezért én kérek elnézést.

- Ugyan, nem volt olyan vészes.

- Jófej gyerek, de azért vigyázz vele. Nem az a kötődő típus, ha érted.

- Észben tartom - kacsintottam, majd leültem az asztalhoz.

A nap további része nyugisan telt. Melanie megmutatott egy csomó dolgot. Aztán le is járt a munkaidő. Elindultam haza, de nem sokkal később rámdudáltak. Megfordultam és felismertem Alex kocsiját.