- Tényleg te vagy? - csodálkozot Jackson és keze megindult felém hogy megérintsen.
Keze áthatolt arcomon.
Ha tudtam volna sírni akkor most sírtam volna. De nem tudtam.
Vissza húzta kezét és leült ugyan oda ahol eddig ült.
- Jackson kérlek mesélj nekem. Mi történt?
- Először te mond el hogy miért látlak?
- Hát nem tudom biztosra de akinek fontos vagyok az látt engem. Mark is látott engem. Most pedug te.
- Érdekes - hangzott el Jacksontól. - Most én jövök. Ahh... Épp mentünk haza felé. Te Markkal tartottál haza. Sokat ittatok. Kb. 10 percel utánunk indultatok el talán. Majd valaki hívta BamBam-et. És közölték vele hogy balesetettek volt. A testvéred egyből ment a baleset helyszínéhez. Akkor értünk oda mikor toltak be téged a mentőbe. Vissza száltunk a kocsiba és mentünk egyenesen a kórházhoz. Műtétre szorultál így egy műtétet. Hajtottak végre rajtad. Azóta is várjuk hogy felébredj de semmi. 1 hónapja itt fekszel. Felváltva vagyunk itt nálad.
Nem tudtam semmit mondani. Nem jött ki a számon semmi.
- Holnap ki lesz itt?
- JB azt hiszem.
A kis perverz kiváncsi vagyok mit fog itt művelni. Előszörjól megijesztem majd még megláttom. Ravasz mosolyra húzodott a szám. Jackson pedig meglátta.
- Mi az? -kérdezte.
- Semmi semmi. - tiltakoztam. - Most aludnod kéne. Nagyon álmosnak tünsz.
- Nem. Nem lehet, nem akarok!
- De! Most! Aludj!
- Rendben.
Tíz perc sem kellet és elaludt. Egy puszit leheltem arcára.
- Jó éjt Jackson!
Halkan dudolgattam kedvenc számaimat. Bár itt lennének, de beszélnem kell mindenkivel. Markkal beszéltem, és Jacksonnal is most JR jön.
Fighting Ra Ra! Fighting!
