Szerencsére nem állították még le se a lélegeztetőt se a többi gépet. Fejemet elmozditottam. Senki nem figyelt fel arra hogy a fejemet elmozdítottam. Ujjaimat is megmozditottam de a mellette ülő bátyám se vette észre. Mg akartam szólalni de nem tudtam. Mi lehet velem?! Valószínűleg valami miatt. De meg akarom probálni.
Számat kinyitottam. Az erőlködé meghozta gyümölcsét. És vékony halk hangon végre ki tudtam mondani agy szót.
- Bátyám!
A fiúk felnéztek. Mintha nem hittek volna a saját szeműknek. De viszont ez elég furcsa. Kik ezek a fiúk oppa mellett?! Nem ismerem őket. De mintha valaha láttam volna őket. De hol? És mikor?
- Húgom! Húgom! Hát felébrettél?
- BamBam! Mi történt? Hogy kerültem Koreába? És ők kik? - mutattam remegő kézzel a másik hat fiúra.
- Nem ismersz meg?! Jaj, milyen lány vagy te? Én vagyok Jackson oppa! - mondta egy fekete hajú jó alakú fiúka.
De nem rémlik a neve.
- Bocsii, de nem tudom ki vagy.
- É-és rám emlékszel? -kérdezte egy félős gyerek arcú fiúka. - Youngjae vagyok a két bal kezes.
Én csak ráztam a fejem.
- Én Yugyeom vagyok. Arra se emlékszel hogy a filcet én töröltem le az arcodról?
- Nem.
- Rám se? Én vagyok az az oppa aki probált téged megszerezni magának.
- Uhh, erre se emlékszem. De elég vicces lehetett.
- Ahj, JB hagyuk már te a nőknél nem vagy valami... Ah mindegy. Szerintem ha őket nem ismered fel akkor engem se Junior.
- Uhh, cuki a neved - mosolyogtam rá.
Majd rá néztem a vöröskére.
- Én Mark vagyok. A barátod, a baleset okozoja.
- A barátom? A baleset okozoja? Milyen baleset? Mikor történt? Mióta vagyok itt Koreában.
Majd Oppa megszólalt.
- Egy kis idő múlva mindent elmondunk de előtte szólok egy orvosnak hogy felébredtél. - majd fogta magát és kiment.
A fiúk halmoztak kérdésekkel melyekre nem is tudtam válaszolni. BamBam bratyó siess vissza!
