48. fejezet

422 50 0
                                    

Fura volt ez az emlék kép, és lehet emlékszem is valamire. Mármint ez tui megtörtént már velem.
Megpróbálok vissza emlékezni, hátha eszembe jut még valami, de semmi.
Végig néztem fiúkon. Olyan boldogak és édesek. Soha nem felejteném el őket, de mégse tudom pontosan kik is ők. Emlékezni akarok. Minden emlékemet vissza akarom kapni. Nem lehet hogy, valahol egy kismanó eltette egy dobozba az emlékeim? Nem? Sejtettem. Sürgösen vissza szeretném kapni mindet.
Szent Isten?! Mi a fene ez?!
- Gyerekek megérkeztünk! - kiáltott fel Youngjae.
- Ilyen hamar? - szólalt meg telefonja nyomkodása közepedte Yugyeom.
Mikor kinéztem az ablakon, egy hatalmas stadion szerű épület mellett parkoltunk le.
- Mi az Isten?! - csodálkoztam.
Nevetést hallok a hátam mögött, így hátra fordulok. Jackson és Jr szó szerint fetrengtek a nevetéstől.
- Mi a bajotok? - húzom fel a szemöldököm, mire ők csak tovább nevettek - Fiúk, mindegyik ilyen! - forgatom szemeimet, mire a többiek rám néznek, Jacksonon és Junioron kivül.
Yugyeom arcát soha az életben nem fogom elfelejteni.
- Inkább száljunk ki. - mutattot a limo ajtó felé Jaebum.
Először Jackson lépett ki, még néha fel-fel kuncogva. Mikor rajtam kivül mindenki kiszállt, felém fordultak és engem segítettek ki. Éppen hogy csak kihúztak, bele ültettek a tolókocsimba és elindultak. Persze, engem ott hagytak.
5-ig számoltam, majd megköszörültem a torkom. Senki nem nézett hátra.
- Hey! Fiúk!- kiáltottam dühösen.
Sorban mind a heten megfeszültek. Láttam, hogy BamBam súg valamit többieknek, mire ők egy nagyot nyeltek. Majd lassan rám néznek.
- Nem felejtettetek el valamit?- mutatok végoig magamon - Valaki gyorsan jöjjöm értem! - nézek végig rajtuk.
Mark óvatosan elindul felém, tudtam hogy ő fog értem jönni. Rá mosolyogtam, ő pedig vissza mosolygott. A többiekre úgy néztem mint egy véres rongyra, közben pedig balra-jobbra ingattam a fejem. Ők pedig nyakukat behúzva mentek tovább.
-Köszönöm! - mondtam Markra nézve válam felett.
- Ugyan mit? Hisz itt hagytalak.
- De mégis vissza jöttél értem. - mosolyogtam rá újra.
Ő pedig vissza mosolygott ismét.
Uhh, de gyönyörű a mosolya.

My Brother's Friend Donde viven las historias. Descúbrelo ahora