Busanban lesz a koncert, így az út nem 15 perc volt, hanem 45 perc. A fiúk vicceket meséltek az úton, meséltek kisebb nagyobb storykat. Most épp Jackson mesél egy vicces történetet, mikor Mark nevetni kezd és megfogja a térdem. A szívem hevesen kezdett el dobogni, majd valami emlék kép szerűség tört fel bennem. Valami olyan, amit biztos hogy átéltem már egyszer.
Mark előttem áll és felkér táncolni. Lassúzunk és egymást nézzük. A többiek elfáradnak, ezért előbb haza indulnak. Mark ivott egy keveset, s én is. Nem engedte hogy én vezessek. Mikor már az út felénél járunk, Mark felém közelit és egy csókot akar nyomni ajkaimra. De hirtelen egy autó fordul ki és felénk tart, majd egy bumm és a foszlány eltűnik.
Sziasztok!
Sajnos most ez egy rövidebb rész lett. De remélem tetszik nektek a story és örömmel olvassátok. Ha van ötletetek szívesen meghallgatom.
