Mikor bátyám bejött a szobámba úgy tettem mintha aludtam bolna, majd egy kis idő után mintha most kelnék fel. Bátyámon látszot az a nagyon nagy szomorúság így vettem minden bátorságomat és rákérdeztem.
- BamBam mi a baj?
- Ugyan semmiség. - legyintett egyet.
- Nem semmiség! Most mond el mi a baj. Mert ha ennyire szomorú vagy akkor valami baj biztos van. Kiskorom óta ismerlek ezt azért észre veszem.
- Igen, igazad van. Rólad van szó.
Tudtam, az orvossal rólam beszéltek akkor mégis csak valami nagy baj lehet velem.
- A lényeg az hogy agyrászkodásod van melytől nagyon sok mindent elfelejtettél és azok az emlékek nem tudjuk hogy mikor térnek vissza bár ha egyszer vissza térnek. Ez az egyik fele a dolognak.
- Miért van több is?
A bátyám bólintot.
Jézusom mi lehet ennél rosszabb? Van egy agyrászkodásom még mi jöhet még?
- A másikfele az hogy a lábadban a csont nagyon rossz állapotban van. Mikor volt a baleseted a lábad eltört ezért nem olyan szilárd a csontod, ezért fájt a lábad.
- És ezen kivül van valami jó hír is?
- A jó hír hogy gyógyítható. De....
- Ennek van rossz oldala is tudom. Mi az?
- Majdnem 4 hónapot itt kell maradnod.
Erre nem tudtam mit mondani. Még 4 hónap?! Nem fogom kibírni. Főleg az ilyen kórházi kaját nem. Rémes. Egyszrűen borzasztó. Fuj! Ennél még én is jobban főzök csukott szemmel.
- Jó, de akkor minden nap hozzatok be nekem reggelit, ebédet és vagyorát is. - vetettem egy sunyi mosolyt.
- Megegyeztünk - mondta oppa. - Majd nemsoká jön az orvos és elmondja hogy mit kell tenned.
Bólintottam. Addig megnézem vajon mostanában milyen blogok vannak a Wattpadon. Az egyik angliai osztálytársam ír egy storyt. Na ezt el kell olvasnom. Címe : "Nem akart találkozás".
Ahogy olvasom beleéltem magam. Nagyon tetszik ez a blog. Hírtelen valaki koppogot az ajtón.
- Tessék!- kiáltottam.
Az ajtón belépve Dr. Parkot vettem észre. Rám mosolygot. Valami kis tálat tartott a kezében.
- Hoztam cukorkát. - mondta és tovább mosolygot.
Hogy miért gondolom azt hogy ebből baj lesz.
- Hogy van a mi kis betegünk?
- Azt hiszem jól. Na szóval meséljen Doktor úr.
- A bátyád elmondta a lényeget, gondolom.
- Hát igazából csak azt hogy agyrászkodásom van, hogy rossza a csontom, hogy gyógyítható és ha megakarok gyógyulni akkor 4 hónapot még itt kell lennem.
- Szóval ezeket mondta el. Akkor máris mondom a következőket.
Mikor belekezdet volna mondandójába, megcsörrent a telefonja. Sűrgősen várták a műtőben ezért azt mondta hogy vissza jön később. Már várom hogy itt legyem az a később. Ideje lenne már ezt megbeszélni.
