Egy nyár, egy felejthetetlen élmény

7 - Go with them they say, it'll be fun they say

Mikor Xiumin és Lay megérkeztek kiejtettem a kezeimből a szatyrokat és Xiumin nyakába vetettem magam. Az összegyült feszültségem könnyekben hagyta el a testem. Xiumin a hátamat paskolta és Lay összeszedte a dolgaim. Kicsit sokat kell mostanában megnyugtatni engem. Az a kis smink amit felraktam most fekete vonalakat alkotott az arcomon. Csak ennyi hiányzott. Elengedtem Xiumint és leültem. A földre. Lay mint egy gondolatolvasó fodta az adást és elökotorászta a hátizsákomból -ami valahogy a szatykorkkal együtt a földre került- a nedveszsebkendőim és a sminkkészletem. Ez a gyerek olyan édes, még a tükröt is tartotta, hogy könyebben végezzem a dolgom. Imádnivaló. Összeszedtem magam, elvettem a dolgaim Laytól, megpaskoltam az orcáim és rájuk mosolyogtam.
-Ti, hogy kerültetek el a csoportól?
-Mint te. - mosolygott Xiumin.
-Elkiáltottátok magatok, hogy be akartok menni egy boltba és megkértétek a többieket, hogy várjanak meg, de ezek csak tovább mentek, bár ti azt hittétek, hogy egy kávézóba mennek vagy valami?
-Akkor mégsem igazán úgy mint te. - nevette el magát Lay. -Mi elkóboroltunk a bandától. De hagytunk üzenetet Suhonak! De az igazi kérdés, hogy sétáltál idáig?
-Baekhyunnal voltam telefonon ... úgy tűnik nem vagyunk jó hatással egymásra.
-Majd hozzászoksz, én is hozzászoktam. -nevetett Xiumin.
-Úgy, hogy folyamatosan rugdosod!
Lay a hátunkat nyomva indított útnak. A kettő fiú között lépkedtem a banda többi tagjával megbeszélt helyre. Remélem egy kávézó, vagy egy étterem, vagy, hogy vannak legalább székek és innivaló, bár a kaját is elfogadnám.

Egy jó félórás mászkálásba telt eljutni egy eldugott ... pam pam pam.... étterembe! Egy olyan helynek tűnt ahol inkább esős napokba jönnék egy teára, világos piros és barna volt az egész hely, kényelmes székek, kis tájakat és nagyobb embereket ábrázoló festmények lógtak a falakon. Én aki azt hittem a hírességek híres helyekre járnak és minden reggel Starbucksba isszák a túlárazott kávét. Pofára esés. Biztos Xiumin választotta a helyet. A többiekből nem igazán nézném ki, talán Chenből, az is a Xiumin befolyás miatt. Lay, aki beszélt a többiekkel a terem legvégére vezetett minket.
-Nahát! Nézd ki nem veszett el idáig! -nevetett fel Baekhyun.
-Hmm jobb, hogy nem vettem meg a magassarkút, most az arcába dobtam volna. Ügyes én! Szép munka! Pénz megtakarítás és probléma távoltartás egyszerre.
-Csak nyugalom - mondta Xiumin amint végig simított a karomon. - Üljünk le és rendeljünk!
-Éhen halok - hangoztatta Chen. Egy pincérnő vihogva irogatta a többiek rendelését, majd nem annyira boldogan vette fel az enyémet is. Félórával később egy másik, profibb, kihozta a rendelést.
-Egy kérdésem van - szólaltam meg végül - Hogy a szarba nem támadtak le a fanok seregei? Azt hittem híresek vagytok...
-Azok is vagyunk, csak jól elbújunk előlük! - mondta Chanyeol.
-Álruhának neveznéd azt ami rajtad van? Egy igazi fan csak egy füldarabból tudná, hogy ki vagy!
-Bár Chanyeol füleiről beszélünk - ugratta Sehun - elég nagyok, hogy a méretéről rájöjön az ember.
Kai, Baekhyun és Chen hangosan felnevettek, D.O. "ez jár neked" arccal nézte az egészett míg Chanyeol gyilkos tekintettel mérte őket. Talán nem kelett volna fület emlegetnem... na de kit zavar?

Az étterem után egyből haza mentünk, ahol Baekhyun már sírva-nevetve mesélte Amelienek, hogy én elvesztem. Ezt még visszakapja! Ne merjen bele kóstolni a főztembe, meg fogja bánni! Megérdemli a kis idióta! Én aki mindig azt hittem vele leszek jóban mikor találkozunk. Nem hiszem el. Ez szomorú! Xiumin titka kell! "Hogyan ne vágjuk fejbe Byun Baekhyunt mikor hülyéskedik akármennyire zavar is mert egy jópofa gyerek" orákra van szükségem. Vagy csak egyszerűen elkezdem én is rugdosni.... ez tűnik a jobbik ötletnek. Reszkessél Byun Baekhyun! Reszkessél!