Egy nyár, egy felejthetetlen élmény

11 - Jongdae-yah!

Amint megérkezünk az interjú helyszínére kiszállok az autóból. Gondolván, hogy a kocsiban, telefonon csak viccelődtünk indulnék hátra fele, hogy Marcussal és a staff többi tagjával a hátsó ajtón menjek be. Már elképzelem miként nézhetnek ki az öltözők és, hogy milyen menőnek fogom érezni magam egy mini TV-n nézni hátulról mi történik elől a fiúkkal. Na meg a sok igyen kaja, maga az álom. Igazából az ingyen kajáért jöttem. Egyedüli szerelmem a kaja, bocs fiúk.

Álmodozásomat Chen rontotta el. Komoly tekintettel felém jött, majd rám mosolygott. Csak nem gondolta komolyan... Megfogta a kezem és maga után húzott a főbejárat felé. Nem hiszem el. Ez idióta vagy idióta? Teljesen belepirultam ebbe, megint. Közeledtünk a többiekhez. Lesokkoltam, most nem gondolhatja komolyan. Mit fog mindenki képzelni most?! Azt, hogy a barátnője vagy, a te idióta ötleted volt, bekelett volna fognod én! Láttam Baekhyunon, hogy alig bírja visszatartani a nevetést, de kamerák előtt nem engedte ki. Mérgembe el is pirultam volna, ha nem lettem volna már elpirulva, duplán. Chen keze elhagyta az enyémet, de csak azért, hogy a derekamon pihenjen meg, közelebb húzott magához, és amint a kamerák közelébe értünk a fülembe suttogott.

-Legyél természetes, miss Kim -halkan felnevetett - mindenkit jól becsapunk ezzel, de ehez neked is segítened kell oké?

Nem megvárva a válaszomat a kamerákra mosolygott, én meg követtem példáját, de valami szörnyen nézhettem ki. Fanok is voltak ott, akik szörnyű tekinteteket dobáltak felém. Készek voltak rám ugrani. Nem kell elfelejtenem privátra rakni minden felhasználomat. Itt az utálat ideje... jó életet éltem eddig.

A jelen lévő riporterek és par fan minden fajta kérdéseket dobáltak felénk. Felét nem is értettem de Chen csak annyit mondott, hogy mindent megtudnak majd a jó időpontban.

Végre bent voltunk. Chen elengedte a derekam, de megint megfogta a kezem, az öltözőkhöz vezetett.

-Na jó, eddig ügyesen csendben maradtál, na de most ki szépíttetünk, és velünk bejössz az interjúra!
-Nem vagy komoly most ugye?
-De persze, hogy az vagyok! Végíg visszük ezt az egészet és az interjú végén meg nevetve megmondjuk nekik, hogy csak vicc volt és hogy Marcus feleségének húga vagy.
-Na de Jongdae ... én nem tudok énekelni ... se táncolni.
-Kit zavar az? Stylist noonák? Itt van a préda! -kiáltotta el magát Chen és elment miközben három nő rámtamadtak a kellékeikekkel.
- CHEN! JONGDAE! KIM JONGDAE EZT MÉG MEGBÁNOD -órditottam utánna.

A stylist unniek kedvesek voltak igazából, és csodákra képesek, egyszer életemben egy normális élőlényként néztem ki! Vajon most énekelni is tudni fogok? Vagy táncolni? Nem, sajnos egyikre se vagyok képes most sem, de ahogy Chen mondaná "Kit zavar?" Vagy ahogy Sehun mondaná " Never don't mind about a thing"

Még nyugodtan ültem egy kicsit a helységben. Azt mondom nyugodtan de igazából életem legnagyobb stresszén mentem keresztül. Fogalamam se volt mi fog történni azután, sem, hogy egyáltalán mikor fog történni valami. Csak ültem az órát bámulva, imádkozva, hogy a sminkem ne follyon el és hogy ne izzadjak túl sokat. Az összes vizet meg ittam már és úgy éreztem wcre kell mennem. Hol volt a mosdó az egy újabb rejtély volt. Valaki segítsen rajtam...

Nem hiszem el, hogy megint ennyi időmbe telt updatelni. Remélem ez nem bizonytalanított el senkit a történet olvasásától.

Daiya~