Olyan nyugodt minden, semmi szürkeség.
Fekszem a füben az eget nézem, madarak kellemes hangot adnak ki.
Egy felhő sincs az égen és még a nap se égett.
Valami ropog, mintha a tűz ropogna.
Fel ülök a selymes füröl és láttom hogy ég a lábam.
ÁÁÁ !!- riadok fell álomomból.
Lángol az egész kórházi szoba.
Biztos ellájultam mikor Carol meghalt. Ohh Carol.
De most tenem kell valamit hogy én ne haljak meg.
Ki akkarok mászni az ágyból.
Le vagyok kötve.
-Segítség!! -ordítok.
Senki nem hall.
Miért is hallana akár ki is?
Keresnem kell valamit amivel ki tudom magamat szabadítani.
Ahogy balra nézek meg pillantok egy szikét.
Most már csak az a kérdés, hogy jutok oda?
Ficánkolok mint valami hal.
De beválik mert az ágyon vannak kerekek.
Egyre közelebb.
Még egy kicsit......... Még !!!
Megvan!
Kiszabadítom az egyik kezem, majd a másikat és a lábaimról is levágom a köteleket.
Az ajtó lángokban áll.
Megfogom az ágyat fell állítom hosszába és mint egy pajzs kitöröm vele az ajtót.
Àttjutotam sikeresen.
Az ajtó mögött nagyon erös hulla szag volt. Véres falak. Hullák mindenhol.
Hànyni fogok undorító szag terjeng.
Minnél hamarabb ki kell innen juttnom.
Futok és közben nézem az exit feliratokat.
Meg van a kijárat.
Be van omolva.
Ott egy ablak megpròbàlom betörni, rugdosom jó erösen.
Kijutok!
Körülnézek el indulok a kollégiumba.
Üres a kolégium.
Bemegyek a szobánkba.
- Boby te vagy az? -kérdezem egy valamitöl Boby takarója allat.
Halk morogás szürödik ki a takaró allól.
Egy hirtelen mozdulatal lerántom a takarót.
Boby az de nincs karja és lába.
Lépedek hátra ez lehetetlen, Boby meghalt?
Mi történik itt?
Be esteledet bebújok az ágynemü tartóba egy késsel a kezembe és próbálok aludni.
