Demonic Angels

4. Két angyal+Egy terv=Két cél

/Hi! Ez a fejezet egy számotokra MÉG ismeretlen szereplő "szemszögéből" fog játszódni. Jó olvasást! ;) /

Sötétség.

Hideg. Pokoli hideg.

Az angyalok földjén az éjszaka most olyan sötét és hideg, mint a pokol.

Jégeső pusztít ebben a kicsi, az emberekével párhuzamos világban.

És mindenki tudja, hogy ennek mi az oka. De nem fírtatják.

Egy sötét alak sétál végig Aincrad egyik folyosólyán. Talpig feketében van és csukjás köpenyt visel. Léptei hangosan viszhangoznak az üres folyosón.

Hirtelen megáll egy hatalmas, arany domborműves ajtó előtt.

Hezitál...de aztán bemegy.

A termet kék lánggal égő fákják világítják meg. Közepén egy hatalmas trón égi bronzból faragva. Most nem ül rajta senki.

A csukjás alak lépteket hall. Autómatikusan letérdel és meghajtja fejét a jövevénynek.

-Állj fel!
-Úrnőm...-kezdi kissé zavartan.-kémeink jelentése szerint...
-Igen tudom.-szakítja félbe a jövevény-De ne aggódj...már van is egy tervem, hogyan akadályozhatnánk meg a továbbiakat.
-És pedig?

A fiatal hölgy gúnyosan elmosolyodott majd az fiú elé sétált. Kezével megérintette a az ifjú hideg arcát majd egy finom mozdulattal leemelte fejéről a kapucnit.

Elétárult a fiú ördögien angyali kűlseje. Megsimította haját és eljátszadozott pár tinccsel.

-Tudom, hogy miként tekintesz arra a fiúra. Most esélyt kapsz arra, hogy megvalósítsd a célodat.-Suttogja gúnyosan. Tekintete a fiú arcát kémleli, de az, még e merész kijelentésektől sem rezdült meg.

Ezután kezével végigsimított a fiú arcán aki tűrte, hogy a hölgy rajta szórakozzon. Bár minden porcikájával gyűlölte ezeket a perceket, mégsem mozdult.

-Mit akarsz, mit tegyek?
-Le fogsz menni a földre és eléred, hogy Toma Kirigaya beléd szeressen. Közben pedig kerülj olyan közel a hugomhoz amennyire csak tudsz és szerezd meg nekem a lelkét...-a fiú fülébe suttogta parancsát mintha kínos lenne ha meghallaná valaki.-Ha ezt megteszed...a fiúval maradhatsz és boldogan élhettek. De ha nem....nagyon jól tudod, hogy nem tűröm az ellenkezést!

A fiú nem szólt egy szót sem csak kurtán, vonakodva bólintott.

-Mindkettőnknek van célja Zo. Csak hasznot húzok abból, hogy az én célomnak köze van a tiédhez.

-Nem félsz, hogy a húgod előbb találja meg a szárnyait minthogy én elvenném a lelkét?
-Nem, mivel....van még valami, amit meg kell hozzá találnia.

Valamiképp megkönnyebbülést adott neki ez a gondolat, de...félt. Tudta, hogy Zo mire gondol. A húga erősebb mint bármelyik angyal és ő tartott tőle.

-Clarissa...ha így folytatod a jégeső lerombolja a kastélyt...

Clarissa nem szolt semmit csak sarkon fordult és elindult oda ahonnan jött, de még megállt egy pillanatra.-Holnap hajnalban várlak a kapunál. Ne késs-azzal kiviharzott a trónteremből magára hagyva tanácstalan alatvalóját.

Zo egy darabig csendben állt és bámult maga elé. Egész életében csak arra várt, hogy újra találkozhasson Vele, de most valamiért mégsem akarja ezt.

Életében először nem tudja mit tegyen.

Most, életében először tanácstalan.

Magára húzza csukjáját.

Megfordul. De nem indul el.

Egyszer csak eltűnik a teremből. Elhussant.

Az üresen maradt termet még mindig őrült erővel meg-megüti az esőként zuhogó jég.