Demonic Angels

2.Egy tesi óra 'Életre-Halálra'

Az első pár óra zökkenő mentesen telt el. Kivételesen sem Nico, sem Toma nem kerültek bajba.

Épp az udvaron ültek és élveszték a fél órás ebédszünet hátra levő idelyét mikor egy csapat srác jött oda hozzájuk látszólag sem jó szándékkal.

-Hé Kirigaya! Ha jól tudom tesitek lesz...-mondta rosszindulatú mosollyal Sei Kimizuki, a két fiú legnagyobb riválisa.

-Hű de okos lettél hirtelen...-jegyezte meg Nico kicsit sem törődve avval, hogy ezzel nem válaszolt a kérdésre.

-Fogd be Sayori!-rivallt rá az izomagyú srác. Mert hát...ez a jellemző illet rá az egyik legjobban.

-Ne beszélj így a barátommal Sei, vagy nagyon megbánod!

-Ó csak nem megbántottalak vele? Mi az...csak nem szerelmes vagy?-kérdezi fintorogva. Bandája egyetértően röhög a két fiún.

-Mi lenne ha fölszívódnál? A szagodtól bűzlik a levegő....-erre a hűvös megjegyzésre Sei nem volt rest behúzni egyet Tomának, ám legnagyobb meglepetésére a fiú meg sem érezte. Gúnyos mosolyra húzta a száját majd karonragadta barátját és beviharzott az épületbe, faképnél hagyva a dühöngő csapatot.

-Hé Toma! Eressz el...Hallod?!-Nico kétségbe esve próbál kiszabadulni barátja szorításából, ami már szinte sérti a bőrét a karkötők miatt.-Figyelsz te rám egyáltalán?!-kérdezi rárivallóan majd előnyére fordítva a szorító kezet a falnak taszítja barátját, majd mélyen a szemeibe néz. Amaz rögtön félre kapja mindent eláruló tekintetét.-Nézz rám...kérlek!-mondja kissé szigorúan. Toma kénytelen kelletlen barátjára szegezi a tekintetét, melyből színtiszta gyűlölet és kedvesség árad egyszerre.-Mivel ma vívni fogunk tesin, arra kérlek eszedbe se jusson azzal a seggel párba kerülni, és ha Ő ötletelné a tanárnak, Te ellenkezel! Értve vagyok ugye?

Toma csak némán bólintott ám ez nem jelentette azt, hogy komllyan is gondolja a dolgot sőt, pontosan az ellenkező dolog volt a célja ezért úgy határozott, még óra előtt beszél a tanárral.

***

Az osztály figyelemmel halgatta végig a tanárt, aki öt perc alatt elmondta, hogy mi lesz a mai gyakorlat lényege:
Párbajozni fognak. Méghozzá igazi, elátkozott pengékkel.

Toma érezte, hogy egyre inkább feszeng hiszen ez a 45 perc 'gyakorlás' lehet a veszte. Kezdte érteni miért félt jobban ma reggel mint általában...

Mr. Ichinose beosztotta őket párokba. Természetesen Toma Seivel lett beosztva, amit magában egy barátjának intézett bocsánatkéréssel nyugtázott.

-Látom neked még kérvényt sem kell benyújtani....-jegyzi meg Sei gúnyosan mire ellenfele csak bosszúsan mellkasának szegezi a viszonylag 'gyakorlás' céljára használt fegyvert.

-Mi lenne ha befognád és küzdenél végre?-kérdezte tőle az aranybarna hajú türelmetlenül.

-Ha ennyire hamar túl szeretnél esni a győzelmemmel záruló meccsen akkor nem várakoztatlak....

-Várj!

-Mi van? Hirtelen gyáva lettél?

-Nem csak érdekelne, hogy.....Miből gondolod te azt, hogy én veszítek?

-Mint minden ember én is jól ismerem az ellenségeimet, így téged is. ISMERLEK!-mondta ki külön, a fiút önkéntelenül is sajnálkozó mosolyra fakasztó szót.

-Hmph! Majd meglátjuk!

Erre a kijelentésre Kimizuki csak fölmordult majd minden figyelmeztetés nélkül nekiesett Tomának. Ő csak könnyedén félreugrott majd egy mozdulattal előretört és egy vágást ejtett Sei-en. Amaz meglepődötten nézett de hamar vissza próbált vágni.

Sokáig küzdöttek egymással és egyenlőre, Tomának sikerült kikerülnie a 'buktató' vágásokat, de ez már nem tartott sokáig. Toma félre nézett barátjára, hogy lássa jól van-e. Sei ezt kihasználva előre rontott és ellenfele vállába méllyesztette pengélyét.

-Mi a franc?!-Toma döbbenten kapott a vállához míg hátra tántorodott karddal a vállában
-Legközelebb rám figyelj ha velem harcolsz....Hiszen megmondtam neked:ISMERLEK!-Toma csak döbbenten és dühödten bámult maga elé. Kihúzta vállából a kardot majd ledobta és Sei fele kezdett sétálni száján gúnyos vigyorral.
-Tényleg azt hiszed, hogy vége van?-kérdezte majd puszta kézzel neki rontott Kimizukinak. Heves verekedésbe kezdtek es mindkettőjük súlyosan vérzett már.

Mostanra már az egész osztály őket nézte. A tanár nehezen fért hozzájuk és mikor majdnem sikerült elválasztania Tomát Seitől, Sei telibe rúgta Toma hasát így ő teljes erőből a falnak esett majd eszméletlenül összerogyott.

-Toma!-Nico rémülten rohant oda barátjához. Ölébe vette ájult barátját majd fölállt és elindult vele az orvosi szoba felé. Tudta hogy ebből most baj lesz....NAGY BAJ!

-Kimizuki! Az igazgatóhoz....MOST!-ez a dühödt mondat rázta meg a termet mikor Nico karjaiban ájult barátjával kilépett az ajtón. Egy halvány mosolyt vélt felfedezni Tomán holott tudta, hogy nincs magánál.
Míg az orvosi fele sétált vele halkan suttogva mondta neki ami épp a szívét nyomta...

------------------------------------------------------
Hali!
Ez lett volna a második rész! Azt tervezem(ha időm is lesz rá), hogy majd írok egy szereplő leírást, hogy tudjatok valamit a szereplőkről! Ahogy bővül a sztori szereplőkkel én is úgy fogom majd bőviteni azt a leírásos részt.
Köszönöm mindazoknak akik olvassák ezt a történetet!