Demonic Angels

6. Ég veled! Part1

Vajon milyen lehet szárnyak nélkül?

Fájdalmas a zuhanás?

Belehalnék-e a földetérésbe vagy sem?

Unikában gyakran fölmerültek ezek a kérdések.

Aztán.....választ kapott rájuk.

*két évvel korábban Aincradban*

A trónteremben egy lélek sem tartózkodott.

Szerencsére.

Egy sötét alak osont be.
Arcát köpenyének csukjája takarta el.
Csöndesen lépdelt. Tudta, hogy egy rossz mozdulat és neki lőttek.

Biztos volt a dolgában és reménykedett, hogy akitől az üzenetet kapta, nem veri át.

A trón mögé sétált.
A falat kezdte tapogatni mélyedést keresve. Mikor megtalálta elégedett mosoly ült ki az arcára. Levette nyakláncát és a mélyedésbe helyezte, majd elfordította.

A falból egy ajtó vált ki.

A csukjás alak félve ugyan de bement.

Egy kis szobában volt melynek nem voltak ablakai. Tisztán emlékszik még azokra a napokra mikor tanítójával és testvérével itt töltötték a délutánjaikat.

Akkoriban még szerették egymást a testvérével.

Levette csukjáját és az íróasztalhoz sétált. Két könyv hevert az asztalon.
Mindkettő Shakespeare műve.
Mind a kettő egy dráma mely a bosszúról szól, mégis van valami amiben különböznek.
Az egyik vége tragédiába torkollik míg a másikban végül mindenki boldog.

Ez utóbbit kívánta elérni.

Amióta hadban áll a saját testvérével csak erre vágyik....de tudja, hogy semmi értelme.

-Örülök, hogy eljöttél hercegnőm.

Gondolataiból kizökkenve egy férfit vett észre a szoba sarkában.
Bőre és haja is szürke színű volt. Szemei a viharos kék égre emlékeztettek. Felsőtestét türkizkéken ragyogó szimbólumok tették szinessé.
Csak egy fekete nadrágot viselt mást nem.
A férfi megjelenése egy farkaséra emlékeztetett. Már csak azért is mert sűrű göndör szürke tincsei közül egy pár éjfekete fül és hátul a csípője vonala alatt egy hatalmas bozontos szintén éjfekete farok díszelgett.

-Ophidiel....te írtad a levelet?

-Igen én voltam. Beszélni szerettem volna veled....-tekintetéből szomorúság áradt. Kilépett az árnyékból és a lány elé állt.-Unika....

-Nem kell mondanod semmit. Nem érdekel a magyarázatod arról, hogy miért segítettél a nővéremnek!

-De..

-Hagyjuk. Megbíztam benned. Kár volt elhinnem egy szavadat is! De ne aggódj. Soha többé nem fogok álmodozni így nem lesz már rád szükségem, hogy fölébressz!

-,,A nagyravágyónak egész lénye csupán egy álom árnyéka"

-Hamlet. De, hogy jön most ez ide?