Az iskola nem a legjobb hely a világon...
Hát még ha egy olyan iskolába jársz ahol arra képeznek ki, hogy természet feletti lényekre(főként vámpírokra) "vadássz".
Toma Kirigaya is egy ilyen iskolába jár ám életét sötét titkok szövik be, amik ha kitu...
"-Miért csináltad ezt? Hiszen megígérted, hogy el fogod őt kerülni. Megbíztam benned Toma, és most is megbízom csak nem értem miért hazudtál! Ha most meghaltál volna én....én...!"
Nico ameddig csak tehette barátja mellett maradt az orvosiban. -Ne aggódj! A barátod erősebb mint gondolnád!-mondta a suli orvos diák aszisztense bíztatás képp. -Tudom csak....nem feküdne most itt ha valóban állta volna a szavát!-"Csak az a baj, hogy nem tudok rá haragudni" gondolta Nico mig barátját nézte aggódó szemeivel szűntelenül. Csöngettek. Nico kénytelen, kelletlen föltápászkodott ülőhelyéről, majd elindult órára. -Ne aggódj! Vigyázni fogok rá helyetted is!-mondta a lány miközben Nico kilépett az ajtón.
*** Hosszú órák teltek el míg végre Toma magához tért. Nagy nehezen fölült és nyújtózott egyet de a bal vállát nem emelte föl a sérülés miatt. Fájt neki. Jobban mint el tudta volna képzelni... -Végre fölébredtél...-mondta az iskola orvost helyettesítő lány. Toma meglepődötten fordult a hang irányába. -Ki vagy te?-kérdezte kicsit rémülten. Úgy érezte valami nem stimmel a lánnyal... -Unika vagyok. Én helyettesítem ma az iskola orvost. Remélem az osztálytársad kicsapják...-mondta némi gyűlölettel a hangjában.-Ugye tudod, hogy le is bukhattál volna?
Toma erre a nem mindennapi kérdésre csak döbbenten nézett Unikára. Köpni nyelni nem tudott a váratlan kérdéstől. Válaszképpen csak zavartan bólintott.-Honnan tudsz róla?-kérdezte mire a lány csak kedvesen elmosolyodott majd átnyújtott neki egy cetlit. Ezután fölállt és kiment a szobából. A könyvtár felé vette az irányt és út közben azon gondolkozott, hogy vajon Nicon és rajta kívül tud-e valaki Toma titkáról. És ha igen....akkor mik annak a valakinek a szándékai....
Toma egy darabig csak ült és a gondolatait rendezgette, majd zsebre vágta a cetlit fölállt és elindult órára.
"Ha érdekel, ki vagyok és honnan tudok rólad, találkozzunk a park melletti szűk utcában suli után. Nicon kívül ne jöjjön veled senki..."
Szerencsére már csak egy óra volt hátra. A vámpírtörténelem nem nagyon keltette fel az osztály figyelmét...kivéve egy két kockát akik mindenből csak ötösöket szedtek föl.
Bár Toma nem tartozott közéjük ezt a tantárgyat igen fontosnak tartotta. Mikor kiderült, hogy ma helyettesités lesz és csak ismételnek kicsit bosszús volt, de aztán unalmában füzete díszítgetésével töltötte az időt a leghátsó padban. Nem beszélt Nicoval az óra előtt és órán se nagyon nézett a fiúra, ám fejében egyre csak barátja szavai vízhangoztak.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Mikor megszólalt a csöngő kipattant a helyéről és a kijárat felé sietett, Niconak úgy kellett őt karon ragadnia. -Hé várj már! Hova rohansz? És mi ez a hírtelen zárkózottság?-kérdezte míg visszább ráncigálta a fiút és leültette egy padra.-Aggódtam érted....ugye tudod? -Igen, tudom....ne haragudj. -Már miért haragudnék?-mosolyodott el Nico enyhén gúnyosan.-Örülök, hogy nem haltál meg!-kacsintott rá. Kinyújtotta a kezét és fölhúzta.-Gyere menjünk a parkba. Kicsit még sápadt vagy. A friss levegőtől majd jobban leszel. -Ok. De ha már oda megyünk akkor előbb menjünk el abba a szűk utcába. Fontos lenne...-mondta mire barátja csak furcsállva bólintott.
