Jing és Jang《Befejezett》

8.fejezet-Kate

Másnap a reggeli ébresztőre keltem. Amikor össze raktam mi történt tegnap, dühös voltam, szomorú és egy kicsit boldog. 

Fel kapkodtam a ruháimat és bementem suliba. Rögtön a szekrényemhez mentem ahol Rose már várt. 

-Szia, hogy vagy? 

-Szia. Hát nem jobban mint tegnap. De nem baj...a rossz után jön a jó.-rá mosolyogtam. 

-Olyan pozitív vagy.-vigyorgott.

-Igen, és azt tervezem, hogy kifaggatom és beolvasok neki.

-Helyes.

Luke lépett oda hozzánk.

-Hogy ment? 

-Ahh...inkább hagyjuk. A film közepén ki sétált a teremből. -forgattam a szemem, de legbelül egy kicsit fájt, hogy felültetett.

-Sajnálom!-mondta, majd szorosan megölelt. Vissza öleltem, és a fülébe súgtam. -Köszönöm.-legszívesebben így maradtam volna örökké. Sajnos megszólalt a csengő.

Bementünk órára. Az egész napot végig ábrándoztam. Amikor megszólalt az utolsó óra kicsöngője,már rohantam is  ki a teremből. 

-Rose! Csinálunk valamit délután? 

-Jó. Menjünk ki a parkba, a többiekhez. Vagy valami mást? 

-Az jó lesz menjünk. -megfordultam. Ott állt előttem Carl. Egész nap nem láttam, de most itt volt. Ez már a sors, nem? 

-Beszélhetnénk? 

-Szerintem már eleget beszéltünk. -elindultam, de elkapta a csuklóm.
-Kérlek! Csak egy perc.-szeme könyörgött. 

-Rendben. Egy perc.

-Nagyon sajnálom a tegnapot, nem tudom mi ütött belém. 

-Én sem, és azt sem hogy mi volt a múltkor. 

-Tudom... Nem tudnánk elfelejteni és előről kezdeni? 

-Elfelejteni?!kezdett elfogyni a türelmem- Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni!!!  Ott hagytál a moziban! Az egyességnek vége. -mindenki minket figyelt, de nem érdekelt. -Szia!-köptem oda neki és ott hagytam.

-Kérlek ne menj!-Szólt utánam,de ez már nem érdekelt.

Kifelé menet néztem a sulitársaim arcát. Mind meglepődtek. Mindenki arcáról le lehetett olvasni, hogy a suli fura, új csaja és Carl nem jönnek össze? Volt aki szomorú volt, volt aki boldog. 

A parkban mindent elmeséltem a többieknek. Az egyességet is. Hiszen már úgyis mindegy volt. Luke megint engem figyelt. Sokszor találkozott a tekinthetünk. Olyankor azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. 

Carlal már nincs egyességünk. Igazából jó volt ez kimondani. Mármint gondolni. Eléggé megnehezítette az életet, ha még csak pár napra is. 

*Carl*
Nem beszélhetnénk meg?

*Én*
Nem.

*Carl*
Kérlek! Nem akartalak megbántani.
Bocsáss meg!!!

*én*
Mégis sikerült. Hagy békén!!! 

Egy ideig még irogatott, de lehalkítottam a telefonom.

-Minden oké? 

-Igen.-Rose aggodalmasan nézett. -Tényleg! Én haza megyek. Valaki el kísér? 

-Én! -vágta rá rögtön Luke. Mindenki vigyorgott.

Már egy ideje sétáltunk amikor megszólalt. 

-Figyu...omm most, hogy már nincs ez az egyességet vele, és már nem kell a barátnőjét játszanod...El jössz velem moziba?

-Persze. Csak kérlek ne hagyj ott a teremben.

-Persze. 

Meg beszéltük, hogy holnap kicsöngő után a szekrényemnél lesz és megyünk. Ezután végre beindult a beszélgetés. A házunk előtt elköszöntünk.
Este végre boldogan aludtam el.
Lukeot már ismertem annyira, hogy tudjam nem csap be. Tudtam jó lesz a holnapi nap. Vagyisw inkább már csak reméltem.