Jing és Jang《Befejezett》

3. Kate

A srác felém sétált. Hát ennyit a csendes, érdektelen diák benyomásáról. Megkérte, hogy játszam el a barátnőjét, én pedig úgy voltam vele, hogy már úgyis mindegy, szóval rábólintottam.

Leültünk és beszélgetni kezdtünk. Nagyon jól szórakoztunk. Elhívott randira. Mármint mű randira. Kicsöngettek, én pedig  rohantam Rosehoz.

-Tudom hogy nem nagyon ismerjük egymást, de akarod hallani? 

-Igeeeen! Mond!

-Beszélgettünk és el hívott randira. -az arcára ráfagyott a mosoly. -Mi a baj? 

-Még soha nem hívott el lányt moziba s suliból. Soha nem tetszik neki senki. Minden lány vele akar járni, de ő soha senkivel. Már a fél suli attól félt hogy az istenített nagymenőjük meleg. És most kiderült hogy nem! Nagyon hamar tele lesz a hírrel a suli! -lefagytam. - De nem aggódj majd én segítek neked!- rám mosolygott és meg szorította a kezem.

-Köszönöm!-suttogtam. Nem fogom még elmondani neki, hogy ez egy kamu hárás, azért, hogy leszálljanak róla. Majd később.
A csengő zavart meg minket.
-El fogunk késni -mondta -milyen órad lesz? 

-Biosz.

-Nekem is menjünk! 

Egyszer csak megcsörrent a telefonom *Hey! Your phone is ringing! Hey! Your phone is rin.... *

- Háló! Szia! A suliban vagyok. Időeltolódás. Oké Szia!- mosolyogtam. 

-Ki volt az?...Nagyon mosolyogsz!
- A volt barátom. Azért szakítottunk mert ide költöztem. 

-Sajnálom. Már bocsánat de ez nem fura? Hiszen szakítottatok. Ha még mindig vannak iránta érzésid akkor miért mentetek szét?

-Igazából már egy ideje nehezen működött. Na rohanjunk! 

A biológia terem a másik épületben volt. Hármas padok voltak, mindegyiken csap és konektor. 

-Hol van hely? 

-Én hátul szoktam ülni egyedül, gyere ülj mellém! 

A biosz nagyon unalmas volt, azt hittem elalszom. Szerencsére a csengő megmentett. Utána vissza mentünk az osztályterembe. Két osztályfőnökink volt, Ms.Grandeval. Carl mellett ültem, és végig beszéltük az órát. Megbeszéltük, hogy holnap suli után megyünk el a moziba. 

Órák után elmentünk ebédelni. Rose és én az egyik sarokban lévő asztalhoz ültünk. Ott ültek az úgy nevezett különc diákok. Nagyrészt hippik. Jó volt olyanok mellett ülni akikkel részben egyformák vagyunk. Összesen hatan ültünk az asztalnál. Luke, Sarah, John és Carol. Luke aki mellesleg nagyon cuki srác volt éppen gitározott. Körül néztem az ebédlőben. Megakadt a szemem Carlon, aki engem nézett.
Felálltam és kivittem a tálcám. Jeleztem neki hogy jöjjön. Felállt és kihozta a tálcáját. 

-Mindig így bámulod az új lányokat? 

-Csak azokat akik olyan szépek mint te. -rám kacsintott én pedig nevettem.

- Haha. Ugye tudod, hogy ez csak kamu? Ráadásul tudom, hogy minden lánynak ezt mondod. 100%-ék, hogy ez a csajozós dumád.

-Én találtam ki, tudom, hogy csak kamu. És igen. Ezzel a dumával csajozok. Mindenkinek ezt mondom, főleg Mrs.Grandenak, de neki minden percben.

-Most is smst írsz neki a zsebedben ugye? 

-Igen. Jut eszembe az sms-ről. Megadod a számod? Ha már kamu járunk csináljuk rendesen. Mosolyogj, mintha mostkaptad volna az Oscart és akkor elhiszik. Menj oda a barátnődhöz és vele is hitesd el.

- Igen persze, megadom a számom.- Úgy mosolyogtam mint egy idióta, ő pedig röhögött. A zsebéből egy tollat halászott elő és felém nyújtotta a kezét. 

-Nem tudok a kezedre írni, adj egy lapot.

-Pedig így hihetőbb lett volna.- sóhajtott.

-Szar ügy. Tessék.

-Köszönöm! Majd írok. Minden percben!-kisgyemekes arcot vágott, megfordult és vissza ült az asztalhoz. Én is a helyemre ültem. Rose lelkesen felém fordult. 

-Na? Mi történt??? 

-Elkérte a számom!!!-egyszerre kezdtünk el sikítani. Ugráltunk és sikítoztunk mint a hülyék. Mindenki minket nézett, de ez bolt a cél. Tudtam, hogy jól csináljuk, hiszen így már mindenki tudta, hogy én Carl "barátnője" vagyok.