Jing és Jang《Befejezett》

9.Carl

Kate nem akart nekem megbocsátani. 

Ezekkel a gondolatokkal mentem ki az iskolából, a folyosói veszekedésünk után. Haza mentem.

 A szobámban ültem. Tanulnom kellett volna, de nem ment. Végig néztem a szobám berendezésén. Öt éve birtokoltam a szobát, amit a nővéremtől könyörögtem ki. A szekrény barna és kicsi volt. Ajtaja tele volt matricákkal, amit még évekkel ezelőtt ragasztottam rá. Mellette az íróasztalom állt. Evvel szemben egy könyves polc. És végül mellette az ágyam amin most per-pillanat ültem.

Délután sem akart velem beszélni, pedig kerestem, írtam neki többször is.

Ez volt az utolsó esélyem és én elbasztam. Tessék kimondtam. Elbasztam. A legjobbfej lánnyal akit valaha ismertem. Jó lett volna ha a barátnőmet játszaná. Lehetnénk együtt többet, és a többiek s akarnának nekem folyton barátnőt találni.
Eszembe jutott az, amikor először találkoztunk. Önkéntelenül elmosolyodtam. Kedves volt és nem próbált rám hajtani.

Lassan feltápászkodtam, és elindultam. Mentem tenisz edzésre, ez volt az egyetlen amit rendszeresen csináltam. A kocsiba zenét hallgattam. Mielőtt bementem el szívtam egy cigit. Tudtam hogy káros, de nem érdekelt. Megnyugtató. El nyomtam a csikket. Elindultam befelé.
Épp az ajtón mentem volna be, amikor nekem jött valaki. Tele volt a keze, minden kiesett belőle. 

-Ohh..nagyon sajnálom, nem láttalak. -szabadkoztam és segítettem fel szedni a cuccait. Felnéztem és egy mély barna szempár nézett vissza rám. Elvesztem benne.

És akkor megtörtént. A szikra amit még soha nem éreztem.  Az első szerelem. Úgy hasított belém mint egy villám csapás. Nem volt kétség. Ez az. Boldog voltam és szomorú. Úgy éreztem mindent el tudok érni és semmit. Gondolataimból ő ébresztett fel.

-Az én hibám volt. Bocs haver.- egy nagyjából 180 cm magas srác állt velem szemben. Egy fiú. Egy fiúba vagyok szerelmes.  Mély hangja rabul ejtett.

-Te itt teniszezel?... Mert még nem láttalak.-reagáltam egy kis idő után. 

-Csak most kezdtem itt.-válaszolta-Te? 

-Én igen, már rég óta. Amúgy a nevem Carl.-nyújtottam a kezem.

-Will. -kezet ráztunk. A keze meleg volt. Nem akartam elengedni. 

-Melyik korosztályban fogsz edzeni? 

-16-17. Te? 

-Én is. Amúgy hány éves vagy? 

-17.Te?

-Én is.

-Az király, de bocsi most rohannom kell.

-Oké szia.-intettem neki.
A szívem úgy dobogott, hogy majdnem kiugrott a helyéről. Haza menten.

***

Otthon egész este, a délután történteken gondolkodtam. Mindig cukkoltam a melegeket, erre kiderül én is az vagyok. Talán épp ezért baszogattam őket... mért legbelül tudtam én is közéjük tartozom. És az a srác...csak ő jár a fejemben. 

Tudom hogy ez egy furcsa, talán egy kicsit meglepő ez a rész. De az egyik barátnőm a múltkor megjegyezte, hogy Carl milyen lányosan viselkedik, akkor jött az ötlet. Meg amúgy is szerintem erre nem sokan számítottak. :D