Jing és Jang《Befejezett》

12.Kate

Szombat reggel volt. Kómásnak éreztem magam. Olyan mintha részeg lennék, pedig még soha nem ittam. Ránéztem az órára és elfintorodtam, ahogy megláttam a számokat. 9 óra volt.
A francba! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen hogy szombat reggel 9-kor felébredek.

Az ágyban még gyorsan bekacsoltam a mobilom, és felléptem a közösségi hálóra. Egy ideig böngésztem,de mivel semmi érdekeset nem találtam, inkább el dobtam a telefonom. A készülék az ágy másik végében landolt. 

Lassan kikeltem és elküzdöttem magam tükörig. A látvány filmbe illő volt. Kicsit a körre hasonlítottam, de részben úgy néztem ki, mint akit most csapott meg a kettőhúsz. Rögtön a fésűhöz kaptam volna amikor megszólalt a telefonom.

Jött egy üzim. Ahogy megláttam kitől kaptam, rögtön elvigyorodtam.

*Luke*
Jó reggelt hercegnőm!

*Én*
Jó reggelt neked is! Honnan tudtad hogy most keltem fel?

*Luke*
Megérzés. Akarsz találkozni?

Persze hogy akarok! Vágtam volna rá rögtön, de inkább húztam egy kicsit az agyát.

*Én*
Hát nem is tudom...tanulni kell, meg nem is vagyok jól... hát lehet inkább nem kéne.

*Luke*
Csak az agyam húzod, ismerlek!  Tudom hogy nem tanulsz szombaton. Mit szólnál, ha egy óra múlva nálatok lennék?

*Én*
Oki. És hova megyünk?

*Luke*
Mit szólnál ha nálatok maradnánk?...

*Én *
Megkérdezem, mert anyám nagyon para néha. 

*Luke*
Ok, várok.

Úgy ahogy voltam, pizsamában, kócos hajjal lerohantam a lépcsőn. Anya a konyhában ült és a kávéját iszogatva újságot olvasott. Nagyon filmbe illő volt. Jézusom!... lehet hogy ez valami kandi kamera. Körbenéztem, majd forgolódni kezdtem. A végén már úgy pörögtem mint egy lemez a lejátszóban.

-Te meg mit csinálsz?-vonta fel a szemöldökét anya.

-Ja... semmit, csak túl sorozatos volt a kép, és kerestem a kandi kamerát.

-Ahh...értem. -kicsit értetlenül nézett rám, de már megszogta a hülyeségeimet, így inkább nem is kérdezett rá.

-Omm... Anya!... -elővettem a legtündibündibb, legmézesmázosabb, legpicsogósabb hangokat. Mellé pedig aranyosan, hipercuki, szempillarebegterős, nagyonkiskutya szemet és arcot vágtam.

-Mit szeretnél?-kérdezte egy nagy sóhajtás közepette. Jól ismert, így tudta, ha így megyek oda hozzá, akarok valamit.

-Hát tudod...mivel annyira szeretlek...-szempilla rebegtetés -és olyan jó fej anyuka vagy -jókislányos mosoly - megengeded hogy át jöjjön egy barátom?

-Melyik barátod?-húzta össze a szemöldökét.

-Csak egy srác a suliból.-próbáltam minél természetesebben közölni vele, hogy egy fiú jön.

-Egy fiú? -a francba!

-Igen, de nyitva lesz a szobám ajtaja!-próbáltam enyhíteni a helyzetet.

-És hány éves az a fiú?... -ez volt az a kérdés amit mindenképpen el akartam kerülni.

-18..

-Csak nem az a Luke nevű srác? -mosolygott, fel se nézve az újságból.

-De igen.

-Mikor jönne? -innen már tudtam hogy nyert ügyem van.