All Hope Is Gone | Supernatural FF (HU)

Ízelítő

 Vadász vagyok. Bőrdzsekit hordok. A világ legveszélyesebb lényei ellen küzdök nap mint nap. A mellettem lévő ülésen egy napló hever tele ördögűzésekkel, kocsim csomagtartójában pedig fegyvereket tartok: kések, puskák, só, borax, szentelt víz, bukott angyalvér. Ilyenkor a normális emberek elgondolkodnak: az utóbbi négy miért fegyver? Na igen. Szeretem a régi rockot, mocskos poénokat, alkoholt, kegyetlenséget, elpusztítani a gonoszt. Néha úgy gondolom, a pokol lényei sokkal belevalósabbak, mint az angyalok.

 Vancouverben születtem. A szüleim elhagytak, egy idegen család nevelt. Család alatt értem, egy idősebb nő. Minden úgy kezdődött, ahogy kezdődnie kellett: susogások, hangok, dolgok esnek le polcokról, árnyékok mindenütt. Körülbelül tizenegy éves lehettem, egyik nap holtan találtam rá Susanre a nappaliban. A szőnyeg szotyogott a vértől. Nem szóltam senkinek, az ösztöneimre hallgattam: összecsomagoltam és elmenekültem. Messzire. Az árnyékok, susogások mindenhova követtek. Teljesen begolyóztam. Hittem abban, hogy el vagyok átkozva. Hiszem abban, hogy el vagyok átkozva.

 Az utca nevelt fel. Nem volt azóta sem otthonom. Pénzkeresetem abból állt, hogy kutyát sétáltattam vagy takarítottam idegeneknél. Állandóan mentem valahova, nem telepedtem le sehova. Viszont ez pár év múlva megváltozott: egy elhagyott erdő menti, régi, büdös, koszos házban Seattleben "otthont találtam". Ahogy teltek az évek, egyre több lénnyel volt dolgom. Az újság minden nap teli volt különböző megmagyarázhatatlan halálesetekkel. Mindegyik helyszínre elutaztam kocsimmal, megfejtettem az okát, életeket mentettem. Ez egy monoton dolog már az életemben. Na igen, ilyen unalmas és életveszélyes vadásznak lenni.