Fall in love (novellák)

A szerelem száz színe

A szerelem száz színe-olvasta el újra és újra a begépelt címet. Nem tudta eldönteni, hogy jó ötlet lenne ezzel a címmel beadnia a fogalmazását. A tanára azt várta el tőle, hogy egy személyes írással állítson be az órára és azt adja le. Ez egy pályázat volt, amely pályázat során az írás bekerülhet az iskola évkönyvébe, majd az iskola honlapjára, és nagy valószínűséggel egy országos novellaíró versenyre is.

Csak hát, Auróra nem hitt saját magában. Rengeteg embertől hallotta, hogy tehetsége van nemcsak az íráshoz, hanem a zenéhez is, de sosem volt biztos semmiben. Egyedül Viktor volt a biztos pont az életében a legjobb barátain és a szülein kívül.

Ezenkívül minden ingatag lábakon állt.

Kezdve a tanulmányi eredményével, amiben ha egyetlen hiba is csúszott, már rosszul érezte magát. Pedig tudta, hogy mennyire stresszel a dolgokon, nem akarta, hogy ilyen élete legyen, csak sajnos a természeténél fogva nem tudott máshogy viselkedni.

A szobája fa ajtaja halk nyikordulással nyitódott ki, majd megjelent a szanaszét álló hajjal rendelkező barátja, Viktor. Legjobb barátok voltak kiskoruk óta, és mindent megtudtak beszélni. Lehetetlen volt őket elszakítani egymástól, hiszen egymásért éltek.

Mégis amióta Aurora rájött egy-két dologra, a párosuk kezdett elhidegülni egymástól. És ezt Viktor is észrevette.

Viktor mindig is játékos, szeleburdi kisfiú volt, de miután betöltötte 16 életévét minden megváltozott rajta. Megizmosodott, magasabb lett, borotválkozni kezdett és hát természetesen a lányok is jobban felkeltették az érdeklődését. Bulizott, élte az életét. Úgy volt az élettel, hogy ha már csak egyszer élhet, akkor ki kell használni. Csakhogy nem számított arra a tényre, hogy sajnos az ember képes szerelembe esni.

Ez lett az ő sorsa is. Belebolondult Aurórába. Egyik este, amikor átment a lányhoz, és az éppen az ágyon olvasott egy rövidnadrágban és egy kinyúlt pólóban, meglátott benne valamit, amit addig nem. Látta gyönyörű szépségét, látta azt a bájt, amely miatt nap mint nap képes volt mosolyogni. Ez volt az a lány, akit mindennél jobban tisztelt és védelmezett. Bárki, ha a közelébe ment is, rögtön tett arról, hogy tisztességesen bánjon vele. A mindene volt.

Csakhogy most sem a legjobb állapotában érkezett meg a lányhoz. Kissé a pohár aljára nézett a barátaival, de ahhoz még elég józan volt, hogy tudja, mire készül az elkövetkezendő percekben.

De a lány látványa újra lesokkolta. Ott ült a gépe felett egy szál rövidnadrágban, meg abban a kinyúlt pólóban, amit egyszer a fiú szekrényéből csórt el, amikor nála volt. Viktor alig bírta levenni a szemét a lányról, ahogy az éppen nagyon koncentrált és valamit gépelt a laptopján. Ilyenkor volt igazán önmaga, mert az a lány volt, akibe Viktor annyira beleszeretett.

Auróra hangosan sóhajtva fordult el a gépétől, aztán meglátta az ágya mellett álló fiút és meglepett mosolyt villantott felé.

-Helló-köszöntötte, de miután nem kapott választ idegesen állt fel és pillantott a kissé illuminált állapotban lévő fiúra.-Mi a baj, Viktor?-kérdezte, majd mikor közelebb sétált megérezte az alkohol szagát.-Te ittál?

-Nem fontos-sóhajtott a fiú, majd a laptop felé biccentett, amelynek képernyőjén hosszú, tömött sorok sorakoztak egy szövegszerkesztőben.-Mit írsz?-kérdezte, mire a lány arcán halvány pír jelent meg.

-Ez semmi.

-Megnézhetem?-reménykedett Viktor, hogy valamivel eltudja kissé terelni mocskos gondolatait a lány hiányos öltözete miatt. A lány valamit biztos láthatott rajta, mert lassan ugyan, de bólintott és összefont karral kissé arrébb állt, hogy a fiú leülhessen a számítógépe elé.