Pizzás Fiú // Stydia AU [ Befejezett]

-1-

Pizzás fiú
- 1-

Stiles napokig várta, hátha a csilingelő hangú lány pizzát rendeljen. De mindhiába. Nem rendel minden nap az ember pizzát, gondolta keserűen. Unalmában kopogtatta a golyóstollat az asztalon. Három nap telt el a lány hívása óta és Stiles azóta bosszankodott, hogy nem kérte el a lány számat. A telefonját piszkálta és várta, hogy a szolgálati telefon megcsörrenjen. A főnöke elhaladt az asztal előtt, a fiú pedig gyorsan zsebre vágta, szerencsére elkerülve azt, hogy fenomenálisan le legyen szidva a főnök által. Megcsörrent a szolgálati telefon és Stiles gyakorlatiasan nyúlt a telefon után és reménykedett abban, hogy nem egy dagadt pasas aki tíz pizzát rendel egyszerre. A füléhez emelte a telefont és unottan beleszólt:

-Ez itt Marvolo pizzériája, miben lehetek segítségére?

Stiles alig fejezte be a betanult szöveget, máris válaszolt a hang:

-Tanultál egy kis modort és még fel is veszed? Meglepsz.

Csilingelő lány hang. Stiles elmosolyodott és érezte, hogy hevesebben kezd verni a szíve. A szavak hirtelen a torkán akadtak, aztán köhögött egy kicsit és beleszólt a telefonba.

- Te vagy az?

A telefon végén fel percig nem jött hang, a fiú pedig idegeskedni kezdett, már-már azon volt, hogy engesztelően megszólaljon, nehogy a lány ott hagyja egy tréfa miatt. Mikor végre elhatározta kiengeszteli, a lány megszólalt:

-Úgy mondod, mintha rossz dolog lenne.

A hangja félig komolynak hangzott, de érződött, hogy próbálkozik visszatartani a humort a hangjából. Stiles úgy döntött játszani fogja a lány játékát.

-Miért, nem az? - a fiú hangja a lehető legsértődöttebb készült lenni, de majdnem röhögésbe fulladt

Stilesnak úgy tűnt, egy halk kuncogást hall a vonal túlsó végéről.

-Tudom hol dolgozol.

Ez az eddigi legfurcsább telefonbeszélgetésem, gondolta Stiles, de egyszerűen imádom.

- Ez egy fényegetés? Egy rendelőnek nem rendelnie kellene?

A tenyere izzadni kezdett, a lány hangja bizsergető volt és meleg hullámok mentek végig a testén. Stiles megcserélte a telefont a kezében, a bal füléhez nyomva a telefont. A fiú nem mulasztotta el a jellegzetes csilingelő nevetést.

- Egy pizzás fiúnak nem segítenie kellene nekem eldönteni milyen pizzát szeretnék?

Stiles elpirult és a szája is tátva maradt. A lány, talán akaratlanul is, de rámutatott a "kapcsolatuk" fiktív pontjára: a fiúnak inkább a rendeléssel kellene foglalkoznia és nem a lány válaszaira kontrázni. A torkában gombóc volt, a legutolsó dolog volt, hogy lány megtudja, hogy imponáló számára.
Hebegni kezdett és magában okokat keresett.

-Oké na. Álmos vagyok. - válaszolta kisvártatva, a jobb keze idegesen a nyakát vakarta

- És ezt elmodtad nekem mert...

A fiú gyomra görcsbe rándult. Zavarba ejtő, kínos görcsbe. Ez a lány hogy találja meg mindig a kiskapukat? Ráncolta a szemöldökét és egy új játékba kezdett, mivel a lányéba bizonyosan sajnos belebukott.

- Csak gondoltam jobb ha tudod.

A lány nevetett és Stiles idegesen pislogott, izgatottan várva a választ.

-Valami amit még tudnom kellene?

Egy esélyt dobtak le elém, gondolta és megbátorodva szólt bele a telefonba.

- Hát a nevem Stiles.

- Én Lydia vagyok.

Stiles gondolatban elismételgette a nevet. A keze szinte magától leirta a jegyzettömbre a lány gyönyörű nevét. Nem mintha képes lennék elfelejteni. Lydia, a lány aki folytonosan zavarba hozza, hümmögni kezdett a telefonba.

- Most, hogy ezen túlestünk, megkaphatom a pizzám?

Stiles köhögött és ez kissé visszarántotta a valóságba, ahol ő csak egy rendelést vesz fel és a lány viccből zavarja folyton össze, mert miért ne profitáljon a fiú kelekótyaságából? A listával maga előtt, Stiles a pizzák listáját böngészte.
- Rendben, mit szeretnél? Pepperonis pizza?

Lydia hümmögött, Stilesnak pedig égett a füle.

- Te tudod, Pizzás fiú.

Stiles nevetett a szokásos beceneve hallatán, de most hogy bemutatkoztak egymásnak, nem állta meg, hogy ne javítsa ki.

- Az Stiles.

- Ha te mondod.

Végül a fiú a lány telefonszáma mellé írt egy pepperonis pizzát a megegyezésük gyümölcseként.

- Köszönöm, Pizzás fiú, nélküled nem ment volna.

Stiles arca vörös lett, a szavak és a lágy hang "furcsa" képet eredményezett a fejében. Lydia nevetve kérdezte:

-Mi az?

Stiles idegesen nyelt, de a szája hamarabb tette a dolgát, minthogy gondolkodott volna:

- Ez piszkosul hangzott a fejemben.

Mikor a lány nem válaszolt rögtön, Stiles attól kezdett tartani, túl messzire ment.

-Te viszont hülyén hangzottál a fejemben.

Author's note : Igen, ezek a fejezetek nagyrészt telefonbeszélgetések lesznek, de remélem így is szórakoztatónak találjátok. ;)