Szerethetlek?

11.

TYLER

Sietve lépkedtem ki a tornaterem kapuján, magam után húzva Sammyt. Értetlenül nézett rám, és látszott rajta, hogy meg van rémülve. Mikor kellő távolságra voltunk minden embertől, megálltam, és Sammy felé fordultam.
-Jaj, Sammy! Nem fogod elhinni, mi történt! - panaszkodtam barátomnak, aki kezdtt egyre jobban remegni. Na jó, azért nem ennyire horrorisztikus, amit mondani fogok, de valahogy mégis durva.
-Jasper behúzott a budiba, és bevallotta nekem, hogy ő is meleg, és ha ez még nem volna elég, még szerelmet is vallott nekem! És látszott rajta, hogy nem viccel, komolyan gondolja! - hadartam le neki a történteket, mire leesett az álla. Értetlenül nézett rám, de egyszer csak felröhögött. De olyan jóízűen hahotázott, hogy engem is elkapott a röhögő görcs, és én is elkwzdtem nevetni. Jópár percig csak nevettünk, már-már annyira, hogy belefájdult a hasunk.
-Na, hát ezt a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. A nagy Jasper homofób-király meleg! Ilyen jó poént.. - mondta nevetve Sam, majd elindultunk a suli épületéhez (a tornaterem egy utcányira van a sulitól, ugyanis nincs saját tornatermünk, így egy fitnessztermet bérel az iskola).

Suli után Sammy mondta, hogy ma hazamegy, m ert 'rég nem látta az anyukáját'. A kis dedós. De az én kis dedósom. Ìgy hát egyedül baktattam hazafelé, s közben azon agyaltam, hogy vajon Jasper mit akarhat. Oké, szerelmes belém, ezt értettem. De miért? Miért pont belém? És miért tettette homofóbnak magát? Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az az ember, aki ilyen szemét és majdnem megverte az én kis Sammymet, melwg. Nem tud elmenni az agyamig ez az új információ.
Mikor hazaértem, megcsináltam a házijaimat, majd leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Pár órát csak bambultam a készüléket, de egyszer csak megszólalt a telefonom. Felvettem, és sírást hallottam.
-T-Tyle-heeeer! - nyfogta Sammy, én meg teljesen lesokkoltam. Vajon mi baja lehet? - Gy-gyere gyo-gyorsa-han a-ha házunkho-hooz! Si-hiess!! - kiabálta bőgve, én meg abban a pillanatban felpattantam, ki sem kapcsoltam a tévét, felvettem villámgyorsan a cipőmet, majd rohantam is le a tömbház lépcsőjén. Mivel Sammy nem lakik annyira messze, és dugó is volt a városban, úgy döntöttem, hogy nem hívok taxit, hanem elrohanok Sammy házához. Olyan gyorsan szerintem még életemben addig nem szaladtam, mint akkor. Körülbelül tíz perc után oda is értem. Berontottam a ház ajtaján, mit sem törődve azzal, hogy valakit megzavarok. Felrohantam a lépcsőn, egyenesen Sammy szobájába, és ő ott feküdt a földön, a fejéből folyt a vér. Kezében a telefonja ki volt félig csúszva. Odarohantam hozzá, pofozgattam, de nem ébredt. Megnéztem a pulzusát, szerencsére rendben volt és lélegzett is. Hamar kikaptam a zsebemből a telóm, és tárcsáztam a mentőket. Eligazítottam őket Sammy házához, és azon kaptam magam, hogy már én is bőgök. De annyira, hogy a szememből ömlöttek a sós cseppek. Nem volt itthon Sammy anyja, se senki más. Csak én és ő, én ott térdeltem a vérző fiú mellett, azt sem tudtam, mit csináljak..

Na skacok, itt is van az új rész. Remélem tetszik, ha így van, 'vote'-olj!! ;-* ;-* ;-*
Várom a kommentjeiteket! ;-*
Puxech: bERTA :-)
Jaa, és még valami: mostanában ritkábban jönnek majd a részek, mert két hét múlva írjuk a féléviket, meg hangszer vizsgám is lesz, úgyhogy valszeg 4-5 naponta lesz rész, de természetesen, ha lesz időm, írok legalább egy nyúlfarknyi kis részt :-) pussz ;-*