Szerethetlek?

22.

Nos...mielőtt elkezdeném a részt, szeretnék három nagyon jó történetet ajánlani. Mind a hármat ugyanaz a személy írja, DamienKnight04. A három közül a kedvencem Az Utolsó Cseppig. Nagyon szépen ír, aki szereti a vámpíros történeteket, annak különösen nagyon ajánlom. A másik kettő is fantasztikus, Az Incubus, aki szeretett engem... és a Ragnarök. Mindhárom sztori melegekről szól, és szerintem fantasztikusak! Feltétlenül csekkoljátok mindet, mert egyszerűen írtó jó!!!! :)

SAMMY

Ty lépteit hallottam meg a szobából kijönni, amitől először kicsit megijedtem, de aztán, amikor kezeit a fejemre téve megsimogatott, lenyugodtam.

-Mi a baj, Sammy? - kérdezte miközben leült mellém a kanapéra. Szemeiben aggódást véltem felfedezni, miközben az arcomat fürkészte.

-Megtörtént... - préseltem ki a fogaim közt halkan, majd megéreztem szememből kicsordulni egy könnycseppet. Ty nem értette, miről beszélek, ezért tovább magyaráztam. 

-Az álmom...tényleg megtörtént.... A lány meghalt, mondták a híradóban.. - dünnyögtem, mire Ty az armora nyomott egy puszit majd jó szorosan megölelt és a fülembe súgott egy 'minden rendben lesz'-et. 

-Meséld el, mit álmottál. - kérte barátom. Elmeséltem neki mindent, amire csak emlékszem, minden apró részletet. A végén már annyira remegtem a félelemtől, ahogyan beleéltem magam, hogy Ty azt hitte, hogy valami rohamom van, ezért lefogott. Nagyon féltem, az az igazság. Tehát képzeljétek el, hogy az egyik rémálmotokat pontosan ugyanúgy bemondják a hírekbe..

Tétlenségemben elkezdtem a lakásban járkálni, s körülbelül fél óra folyamatos járkálás után Ty idegesen felállt.

-Öltözz, megyünk a rendőrségre! - mondta Tyler, majd a szobába ment felöltözni. Követtem a példáját, én is felöltöztem, egy fekete csőgatyát és egy világoskék pólót vettem fel, majd rávettem még egy bőrdzsekit is, mikor kiléptünk a házból. Beültünk Ty kocsijába (Amerikában 16 éves kortól lehet vezetni.. szerk.) és elfurikáztunk annak a rendőrségre, hátha tudnak nekünk információkat mondani.

Leparkolt barátom a nagy épület előtt, majd kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a lépcsőhöz. A 7. emeletre kellett felmenjünk, ezért beszálltunk a liftbe, hogy az felvigyen a hetedikre. Mikor felértünk, kiszálltunk a liftből és megkerestük azt a osztályt, ami a halálesetekkel foglalkozik. Hamar megtaláltuk, ugyanis az egyik ajtóra ki volt írva. Beléptünk, és egy átlagos teremmel találtuk szembe magunkat. Nem figyelt fel senki az érkezésünkre, gondolom naponta elég sokan lépnek be azon az ajtón, így már megszokták. Odamentünk egy férfihez, majd Ty elkezdett kérdezősködni.

-Elnézést uram, nem szeretnénk zavarni magukat, de egy elég fontos dolog miatt zavarjuk. - mondta a barátom, mire a pasas elvezetett minket egy kanapéhoz, hogy ott folytathassuk a beszélgetést.

-A barátom - mutatott rám - látta reggeli a tévében, mi történt azzal a lánnyal. Az lenne a kérésem, hogy meséljen kicsit az esetről. - kérte a pasit, de az húzta a száját. Ekkor Ty elővett a zsebéből...elég sok pénzt, mire a pasas elkezdett beszélni. Mily meglepő..

-Szóval...egy 8 éves kislány hulláját találtuk meg egy városszéli elhagyatott ház egyik szobájában. A szoba teljesen fekete, valószínüleg pár évvel ezelőtt felgyúlt és ezért hagyta el az addig ott élő család. A kislány fehér ruhát viselt, hullafehér bőre és fekete haja volt. Érdekes módon a szemében kontaktlencsét találtunk, ami miatt teljesen fekete szeme volt. Nem tudunk mi sem olyan sokat egyelőre, de abban biztosak vagyunk, hogy lábnyomokat találtunk a hulla körül, melyek arra utalnak, valaki járt ott, de nem az illető ölte meg a lányt, természetes halált halt szegény, gyenge volt az immunrendszere, ezért is volt fehér a bőre. A lábnyomok egy fekete, 38-as férfi tornacipő tulajdonosai. - mondta a pasas, mire elfehéredtem. Nekem is van egy fekete tornacipőm, és 38-as a lábam...

-De miért érdekli magukat ez ennyire? - kérdezte a férfi, mire Tylerrel összenéztünk.

-Volt az éjjel egy rémálmom, amiben pontosan az említett lány szerepelt, egy pontosan olyan szobában. - mondta remegő hangon, majd elmeséltem neki is az álmom. Az ember hatalmas szemekkel meredt maga elé és úgy hallgatott. Látszott rajta, hogy ő sem érti, ő is meg van ijedve, őt is sokkolta a dolog. 

-És 38-as a lábam. - fejeztem be, mire a férfinek leesett az álla.

-Hmmm...elég gyanús ez az eset, ha megkérhetem maradjanak még egy kicsit... - mondta rémülettel az arcán a pasi, majd felállt és az egyik kollégájához ment. Mikoözben beszélt vele, néha rámpillantott. Biztos az álmomat meséli.

Pár perc után odajött hozzánk az a másik pasas, és mosolyogva bemutatkozott.

-Jó napot kívánok, a nevem Gilbert McReyes, pszichológus vagyok. - mondta, majd behívott engem egy terembe.

Húha, remélem tetszik, szerintem jó lett ez a rész.

Ha nektek tetszik, voteoljatok és kommenteljetek :)

Puxech: bERTA :3