Szerethetlek?

6.

Mikor megébredtem, már sötét volt. Mikor nyúltam volna Tyler felé, csak a takarót éreztem, de Tylert sehol. Kikeltem az ágyból és felültem. Felvettem a boxeremet, majd kimentem a szobából.

-Tyler?-kérdeztem, mert nem hallottam semmit, és sötét is volt. Nem jött válasz. Felkapcsoltam a nappaliban a villanyt, és a konyhába mentem. Az asztalon egy papír volt, nekem címezve.

"Szia Sammy! Bocs, ha megijedtél, csak olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felkölteni. Ne ijedj meg, csak felhívott a tesóm, hogy gördeszka balesete volt, és hogy menjek be a kórházba. Nemsokára megyek haza :) Puszi, Tyler"

Miután elolvastam levelét, visszamentem a szobába a mobilomért, majd tárcsáztam anya számát.

-Haló, szia anya!-köszöntem.

-Szervusz kincsem! Hogy vagy?

-Jól, kössz! Figyu, ha lehet, még maradnék egy napot Tylernél, mert tök jól elvagyunk-mondtam. Egy pár pillanatig csend.

-Rendben kisfiam, de ne felejtsd el, hogy holnap suli!

-Nyugi, hülye nem vagyok! És amúgy is, Tyler osztálytársam, és tudni kell róla, hogy nem hagyna ki egy napot sem, úgyhogy biztos megyek suliba! A tancuccaim pedig a suliszekrényemben vannak-magyaráztam anyámnak, ő meg egy hatalmasat sóhajtott.

-Hjaaj, rendeben, de kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Tylerrel......együtt vagytok?-kérdezte félve, én meg vártam pár másodpercet, aztán válaszoltam.

-Igen anya, de nyugi, nagyon jófej, és szeret és én is őt!-nyugtatgattam. Amúgy tök izé, hogy a bibliában is tiltják a homoszexualitást. És mivel a szüleim vallásosak, lég nehéz nekik ezt az egészet megérteni..

-Hát rendben-sóhajtotta-vigyázzatok magatokra! Szia!-köszönt el.

-Szia anyu! Szeretlek-mondtam, majd letettem a telefont. Bementem a fürdőszobába, lezuhanyoztam, majd mikor végeztem, a szobában felöltöztem. Egyszer csak ajtócsukódást hallottam.

-Szia Sammy! -köszöntött Tyler, mikor beért a lakásba. Bejött a szobába, én meg felálltam, hogy üdvözöljem. Közel mentem hozzá, jó szorosan megöleltem, és belepusziltam a nyakába. Jólesően felnyögött, és elvigyorodott.

-Jut eszembe, nem tudtam, hogy ilyen perverzke is tudsz lenni-jegyezte meg, gondolom, a reggele értve..

-Hát, eléggé felizgultam-magyaráztam, ő meg ráhajolt ajkaimra, és lágyan elkezdte becézgetni azokat. Éreztem, hogy nyelve bejutásért könyörög, én meg azonnal megadtam ezt neki. Elkezdte simogatni oldalamat, majd a hátamat, és közelebb húzott az ágyhoz. Lelökött rá, de ellöktem egy picit magamtól.

-Bocs, most nincs kedvem....-suttogtam, ő meg elmosolyodott, majd még adott egy puszit a számra.

-Ne félj, tudd, hogy semmit nem csinálok veled addig, amig nem akarod! -nyugtatgatott, amitől teljesen ellazultam. Még élmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is fogok magamnak talákni egy ilyen jó párt. Tényleg, hihetetlen, hogy szeret engem.

-Tyler? Sze-szerethetlek örökké?-kérdeztem dadogva, amitől elmosolyodott, és megsimította arcomat. 

-Sammy, te vagy az egyetlen ember, akivel el tudnám képzelni a jövőmet-jelentette ki, majd megcsókolt. Finoman és lágyan kóstolgatta ajkaimat, majd óvatosan ráharapott alsó ajkamra, amitől elnevettem magam. Felálltunk, miután végeztünk, s mind a ketten kimentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, és Tyler bekapcsolta a tv-t. Egy darabig néztünk vlami akciófilmet, aztán, mikor elegünk lett a sok lövöldözésből, kimentünk a konyhába kajálni. 

Leültünk az asztalhoz, és kukoricasalátát ettünk.

-Te egyedül laksz itt?-kérdeztem egyszer csak.

-Ja, anyám hat éves koromban meghalt, apám meg, mikor kiderült, hogy meleg vagyok, a kezembe nyomott rengeteg pénzt, és itthagyott. Fogalmam sincs, hova ment, azóta nem is beszéltem vele.-mesélte, majd egy szomorú mosolyt véltem felismerni az arcán.

-Nagyon sajnálom. És a tesóddal amúgy mi van?

-Mivel ő hét évvel nagyobb nálam, már nem lakik itt, négy éve, azaz húsz éves kora óta, ugyanis nem bírta elviselni az apánkat, mert folyton vert minket. Azt akarta, hogy én is költözzek hozzá, de mivel apánk itthagyott, már nem kellett félnünk tőle, így én itt maradtam, a tesóm, Caleb pedig pár utcányira innen egy hatalmas lakásban éli életét.-mondta. 

-És, ha szabad kérdeznem, ő is....meleg?-kérdeztem, ő csak elmosolyodott, és mélyen a szemembe nézett.

-Nem, de sosem volt szerencsés a lányoknál, eddig egy barátnője volt, két évig, de kiderült, hogy az elejétől fogva megcsalta, így, mikor ez kiderült, szakított vele. Mondjuk, elég csúnya volt a csaj...nekem sosem volt szimpi-vágott Tyler egy undorodó képet, amitő lelnevettem magam. Tökre sajnálom, amiken keresztül ment, és ekkor jöttem rá, hogy nekem, valamilyen szinten szerencsésebb az esetem a szüleimmel, mert ők, annak ellenére, hogy nem igazán fogadják el, hogy én a fiúkat szeretem, legalább szeretnek és nem hagynak el. Milyen lehet az a szülő, aki azért hagyja el a gyerekét, mert homoszexuális? Én ezt nem bírom felfogni..

Mikor befejeztük a vacsorát, bementünk a szobába, lefeküdtünk az ágyra, és egy jópár percig csak néztünk egymás szemébe. Olyan romantikusvolt ez a pillanat, hogy önkénteleül is elmosolyodtam, aztán ő is. Egyszer csak megfogta a tarkómat, és magához húzott. Hosszasan csókolóztunk, és közben kezeinket összekulcsoltuk. Aztán, egymás karjaiban, mind a ketten elaludtunk.

Naa, hát ez egy viszonylag hosszabb rész lett, mondjuk, kevésbé izgalmas, de majd jövök a kövi résszel, s azt már jobbra terveztem ;) Ne felejtsetek el vote-olni! Puszii :*