Rádöbbentem, hogy én szingli vagyok, és nem akarom a hájammal eltaszítani a fiúkat, szóval ideje lenne tornáznom. Mikor Shawnal elkezdtem járni, akkor abba hagytam a tornázást. Úgy gondoltam, hogy minek, amikor ő minden egyes porcikám imádja. Imádta. Mindegy. Majd reggel futok egy kicsit.
Reggel szokásosan az ébresztőmre keltem. Magamra kaptam egy sportos szettet, és lekocogtam a lépcsőn, amolyan bemelegítés ként. Kiérve a házból szinte megfagytam a hidegtől. Mikor hűlt le ennyire a levegő? Vissza kocogtam egy pulóverért. A házunk előtt végeztem egy pár nyújtógyakorlatot, majd megindultam futni. Be kell vallanom, hogy már 1000 éve nem futottam.
- Újra elkezdtél futni? - kocogott mellém Shawn. Mi? Hogy kerül ide? Ő sosem fut. Jó, mikor focizik. De az más.
- Ilyen a szingli élet. - válaszoltam, és elmosolyodtam. Imádom magam, mikor jót tudok visszavágni.
- A rendező telefonált, hogy nem a HBO-n adják ki, hanem a moziba.
- Oké.
- Majd lehetnék a kísérőd? - ebben a pillanatban megdermedtem. A kísérőm akar lenni? Lepergett előttem az első találkozásunktól, a jelen pillanatig tartó kapcsolatunkról. Ebben a hétben csak játszott az érzéseimmel. Semmi mást sem csinált. Egyszer leharapta a fejem, egyszer meg már játssza itt nekem a hős szerelmest.
- Shawn. Te érzel irántam valamit? - muszáj volt tudnom. Ha igent mond, akkor még van esély!
- Miért kérdezel mindig ilyen hülyeségeket? - az állam leesett. Hülyeségek? Ezt beértem egy nemnek. Megfordultam, és haza sprinteltem.
Bunkó seggfej. A könnyeim patak szerűen folytak. Én naiv. Lerogytam az ágyamra, és csak zokogtam. A párnámba ordítottam egy hatalmasat. Miért? Miért történik ez velem? Miért van ez az egész? Tuti nem megyek el a hülye premierre. Azt várhatják. Persze. Shawn most hív 100-adszorra. Elásom magam. Van valakinek egy ásója? Kölcsön kérném. Nem veszem fel a hülye telefont. Amúgy sem látok teljesen a könnyeimtől.
Már napok óta csak bőgök. A szobámba zárkóztam, és remete életet élek. Senkivel sem beszélek. Shawn is abba hagyott a próbálkozásokkal. Még mindig gyűlölöm magam is, és Shawnt is. Nem telik el olyan nap, hogy ne gondolnék az első csókunkra. Talán az volt életem legszebb pillanata. A legrosszabb pedig az, hogy összejöttem vele. De az lenne a legjobb, ha nem is találkoztam volna vele. Akkor most nem lennék ilyen állapotban. Pedig mennyi mindent átéltünk. De már minden a múlt éj.
