"-Ahogy akarod, Sammy! -Vigyorodik el, mire én sóhajtva megrázom a fejemet."
A sütiből csak két falatot eszem, keresztbe font karokkal figyelem a velem szemben ülő zabagépet. Már a második minitortát eszi, a harmadik itallal..
Mikor végre észreveszi, hogy őt bámulom, lenyeli a szájában lévő falatot, és tükörben utánozni kezd. Halkan felsóhajtva dőlök hátra, hátrasimítom az arcomba hullott tincseim. Ő ugyanígy tett.
-Nagyon vicces valaki. -Jegyzem meg epésen, megforgatva a szemeimet.
-Mondták már páran. -Vigyorog rám önelégülten.
-Mind hazudtak. -Közlöm pókerarccal, mire lebiggyeszti az alsó ajkát. -Elárulnád mégis mit akarsz tőlem? -Kérdem mogorván, ő közelebb hajol hozzám.
-Megismerni téged. -Mosolyodik el, a szívószálával kezd játszadozni. -Érdekesnek tűnsz..
-Nem vagyok az. -Pillantok el. Egész életemben hazudtam, neki viszont..valahogy nehezemre esik.
-Biztos vagyok benne, hogy az vagy! -Nevet fel, odahajol elém. -Tudod..te vagy az első új diák az osztályunkban. Mindenkit nagyon érdekelsz.
-Szóval azt tervezed, hogy szépen kifaggatsz, aztán leadod a drótot a többi idegesítő kis rohadéknak? -Morranom, felpattanok a székből és a cuccaim felkapva kiviharzok a cukrászdából.
-Várj, én ne..! -Hallom még Jonathan hangját, de most nem fordulok meg.
Egyenesen haza megyek, bevágom magam mögött az ajtót. Elegem van mára mindenkiből. Anyáék már nincsenek itthon, így bevetem magam a konyhába, magamhoz veszek egy tonna rágcsát és üdítőt, és felcaplatok a szobámba.
Ki kell találnom a hétvégi haditervet.
Fekete, három lakattal lezárt noteszembe kezdek jegyzetelni, teljesen elmerülök a gondolataimban, így ugrok vagy két métert, mikor pittyen egyet a telefonom.
Morogva veszem a kezembe a készüléket, megnézem, ki akar és mit.
Egy új értesítés
Remek, és ez engem hol érdekel? Azért hajt a kíváncsiság, így rányomok.
Jonathan Bright ismerősnek jelölt.
Ez most komoly?
Egy új üzenet, feladója: Jonathan Bright
Jonathan Bright: miért rohantál úgy el?? Meg se tudtam magyarázni
Samantha Wray: nem érdekel a magyarázat
Jonathan Bright: Sammy kérlek.
Összerándulok erre a mondatra. Kérlek. Soha senki nem kért meg semmire.
Samantha Wray: megmondtam, hogy nem érdekel
Jonathan Bright: akkor legalább a sütit vedd el
Értetlenül pislogok a képernyőre, majd megáll bennem az ütő. Na ne.
Fejvesztve rohanok az utca felőli ablakhoz, kilesek a függöny mögül.
Ott van.
A szöszke egyik kezében a telefonját, a másikban becsomagolt maradékomat szorongatja. A sarkán billegve les fel az ablakokra, látszik rajta, hogy ideges.
Veszek egy mély levegőt, lassan lemászva nyitok ajtót. A járdán ácsorgó felkapja a fejét, azonnal odasiet hozzám.
-Sajnálom. -Mondja komolyan, szóhoz sem hagy jutni. -Nem akartalak bántani. Csak beszélgetni akartam és..
-Köszönöm. -Mondom halkan, majd elveszem a sütit. Jonathan azonnal elhallgat, csak bámul rám. A csomagolást birizgálom, lesütöm a szemeim.
-Nincsmit.. -Motyogja, lehajtja a fejét.
-Akkor..holnap találkozunk. -Biccentek, csuknám be az ajtót.
-Sammy! -Kapja el az utolsó pillanatban, barna íriszem az ő kékjébe fúródik. -Örülök, hogy találkoztunk.. -Mondja halkan.
-Én is.. -Mosolyodom el, majd becsukom az ajtót.
Én is.
