"Ez viszont megtette a hatását. A srác sértetten előre fordul, és nem is szól hozzám óra végéig.
Hála Istennek."
A csendes olvasás nyugalma csak az óra végéig tartott. A szőkeség egyszerűen fogta magát, és átpakolt a mellettem levő székre, majd lehelyezte mellém nyurga habtestét is. Pár pillanatig csak döbbenten bámulok rá, ő azonban felém se pillant.
Magamban morogva fogadom el a helyzetet, mást úgysem tudok tenni. Nem kell hozzá sok, kb a fél osztály a srác köré sereglik. Na ne már. Ezek szerint valami nagymenő, akit mindenki istenít az osztályban.
Csodálatos.
Előveszem a telefonom és a fülhallgatóm, tüntetően bedugaszolom mindkét hallójáratom, és annyira felhangosítom a zenét, amennyire csak kell, hogy ne halljam őket, végül visszafordulok a könyvemhez.
Két zeneszámmal később egy csontosabb, művészekéhez hasonló kéz nyúl át előttem, és kiveszi a bal oldali fülhallgatómat. A kacsó tulajdonosára pillantok - a szőkeség az. Nem szól hozzám, a többiekhez beszél, miközben kihúzott füldugaszomat a saját fülébe illeszti. Ismét csak döbbenten bámulom, ahogy magát nem zavartatva cseveg az osztálytársainkkal, hozzám közelebbi fülében a fülhallgatómmal.
Csodálatos.
Csigaként vánszorogva telik el az idő. Szöszike nem szól hozzám, engem meg ő nem érdekel, szóval ennyiben maradunk. Csendben.
Mikor megszólal a szabadságot jelentő csengő, azonnal felugrom, a srác mögött átslisszanva kiviharzom a még pakoló osztálytársaim köréből. Már viszketést kaptam a sok pletykától meg a hidrogénezett hajkoronáktól.
Úgy tíz lépést tehettem meg, mikor érzem, hogy a táskám megakad valami miatt, és megrántja a vállaimat. Reflexből ütésre emelem a karom, a könyököm két centire áll meg a mögöttem kővé dermedő fiú állkapcsától.
-Szöszike. -Fújom ki idegesen a levegőt, leengedve a karom kirántom a kezei közül a táskám. -Mit akarsz?
-Nem meghalni! -Nyögi még mindig kicsit sokkosan, majd megrázza magát.
-Akkor ne rángasd a cuccaimat. -Morgom, tovább indulok az utcán.
-Csak viccelni akartam. -Szegődik mellém kérdés nélkül, mire csak megforgatom a szemeimet. -Haza mész? -Kérdezi kissé elém hajolva, én arrébb lépek úgy fél métert.
-És ha igen? -Vetem oda félvállról, rá se pillantok.
-Akkor elkísérlek! Van erre egy nagyon jó cukrászda.. -Kezd el csacsogni, és nekem itt kikapcsol az agyam.
Nem akartam ismerkedni. Egyedül akartam lenni. Erre a nyakamba szakad ez az idióta, és állandóan pofázik.
Csodálatos.
