"-Sammy! -Kapja el az utolsó pillanatban, barna íriszem az ő kékjébe fúródik. -Örülök, hogy találkoztunk.. -Mondja halkan.
-Én is.. -Mosolyodom el, majd becsukom az ajtót.
Én is."
Nem tudtam a tervemmel foglalkozni.
Este még megettem a sütimet, aztán csak bámultam azt a rövid beszélgetést a telefonomon. Szánalmas, tudom. Elvileg belőlem kiöltek mindenféle érzést.. Hát elég szar munkát végeztek.
Ismét a zuhanyfej alá dugom az arcom, próbálom kiüríteni a fejem. Koncentrálnom kell, ő pedig csak megzavar..eltereli a gondolataimat. Nem lenne szabad hagynom.
Nagy sokára kimászom a tus alól, magamra tekerek egy törölközőt, majd megállok a tükör előtt. Vállig érő, folyton hullámos tincseim most nedvesen tapadnak a nyakamra, alapból sápadt bőröm most piroslik a melegtől. Végigfuttatom tekintetem az ezer éves hegeken. Nincs is olyan sok.
Mint egy kutya, megrázom a tincseimet, majd unott fejjel kezdem szárítani a hajam. Semmi kedvem bemenni. Megint csak emberekkel kell majd foglalkoznom.
Sóhajtva teszem le a hajszárítót, visszavonszolom magam a szobámba. Kiveszem a lehető legemberibb ruháimat, az ágyra dobom őket és megállok felettük. Két póló, egy nadrág, egy szoknya és egy cipő.
Elég gáz.
Felhúzom a kék pólót a farmerrel, magamra szenvedem a cipőt, végül az egészet megkoronázom apám régi kapucnis, cipzáros pulcsijával. Csodásan nézek ki. Mint egy csövi.
Levánszorgok a konyhába, anyáék még nagyban hortyognak. Felkapok egy almát és egy banánt, bedobom őket a táskámba, és néma csendben lelépek. Nem kell felkeltenem őket.
Nem szállok buszra, megyek gyalog. Korán van még, van időm. Meg amúgy is szeretek sétálni.
Azonnal bedugom a fülhallgatóm a fülembe, jó hangosra állítom a zenét. Nem érdekel senki és semmi. Most nagyon nem.
Persze megint nem a terveim szerint megy a dolog.
Hirtelen egy lángvörös fej tűnik fel előttem, hátratántorodom és az övemhez kapok. Egy nálam fél fejjel alacsonyabb, szinte pirosra festett hajú lány áll előttem, hatalmas smaragdzöld szemekkel bámul rám, az arcán óriási mosoly.
-Szia! -Kezd el billegni barna, agyonhordott bakancsa sarkán, zöld ruhája előre-hátra libben a mozdulatra.
-Csá. -Morgom, kicsit megnyugszom.
-Te vagy Samantha, ugye? Samantha Wray. -Néz rám kíváncsian, bennem pedig megáll az ütő.
Honnan tudja, ki vagyok?
Ki ez a lány??
