"Nem akartam ismerkedni. Egyedül akartam lenni. Erre a nyakamba szakad ez az idióta, és állandóan pofázik.
Csodálatos."
-Samatha! -Zökkent ki egy hang a gondolataimból, automatikusan hátralépve felveszek egy védekező testtartást.
-Mi? -Kérdezem a lehető legillemtudóbban.
-Hova lettél? -Röhög fel a szöszke, és egy puccos cukrászdára bök a hüvelykujjával. -Bemegyünk?
-Nem. -Bólintok kifejezéstelen arccal, és folytatom az utam hazafelé.
-Ne már! -Marad ott széttárt karokkal. -Miért nem?
-Még a nevedet sem tudom! -Horkanok fel. Kellett valami kifogás..
-Jonathan! -Kiált utánam, mire megtorpanok, lassan hátrapillantok rá. -Jonathan Bright. -Mondja halkabban, a zsebeibe süllyeszti a kezeit.
Óvatosan indulok meg felé, komótosan lépkedek oda a fiú elé, végül megállok előtte. Én is a zsebeimbe rejtem a kezem, mélyen a szemébe nézek. A legtöbben szinte azonnal elnéznek, ő viszont más.
Állja a tekintetem.
-Menjünk. -Vonok vállat, pedig tudom, hogy nem lenne szabad. Jonathan arcán széles vigyor terül el, hosszú lábaival pillanatok alatt az ajtóhoz lépdel és kinyitja nekem. Feszengve megyek előre, jobb kezem mindig magam mellett tartva.
A helység kifejezetten szépnek mondható pasztel színeivel. Leginkább a levendula és a fehér dominál, néhol egy-két ezüstös dekorációval.
Az egyik asztalhoz sétálok, nyúlnék a székemért, ám Jonathan megelőz, és lovagiasan kihúzza nekem. Faarccal pillantok fel rá.
-Komolyan? -Kérdezem, enyhe gúnnyal a hangomban.
-Miért ne? -Vonja meg halvány mosollyal a vállát.
A szemeim forgatva veszem ki a széket a kezéből, magam ülök le. Szöszike sóhajtva foglal helyet velem szemben, de rosszkedve azonnal elillan, amint meglátja a kirakott étlapokat. Az egyiket magához veszi, csillogó szemekkel kezdi vizslatni a választékot.
Én csak unottan bámulok ki az ablakon, úgyis tudom mit kérek. Mindig ugyanazt eszem.
-Jónapot, mivel szolgálhatok? -Áll meg mellettünk hatalmas műmosollyal a pincér, először engem néz kérdő tekintettel.
-Egy szelet puncstortát kérek. -Mondom halkan sóhajtva, egy mogyoróbarna loknimat csavargatom a vállam mellett. A pincér biccent, majd Jonathan felé fordul.
-Én egy triplacsokis minitortát és egy nagy pohár epres tejturmixot kérek! -Mondja vidáman. Hogy lehet valaki ennyire tele energiával?!
-Azonnal hozom. -Bólint neki is a pincérünk, ezután felszívódik.
-Minden rendben Sammy? -Fordul felém aggódva Jonathan.
-Ne hívj így! -Morranok rá, elengedem a hajam, ami így ismét a vállamat súrolja.
-Ahogy akarod, Sammy! -Vigyorodik el, mire én sóhajtva megrázom a fejemet.
/Sziasztok!:3
Ez a rész picit hosszabb lett, mint az előzőek..napi 1-2 részt fogok feltenni!^^ remélem tetszik eddig nektek:3/
