Se Veled Se Nélküled - (Dominic - Ellie) Részlet/Első 6 fejezet

5. fejezet / Dominic

Dominic

Ja mert én egy bunkó, arrogáns, seggfej vagyok. Ráadásul a fejem is elkezdett fájni, mintha kalapáccsal ütötték volna odabent. A rohadt migrén. Már ezer éve nem volt migrénem, jól aludtam az este, semmi miatt nem izgultam, nem voltam stresszes, most még is fájni kezdett a fejem. Gyanítottam, hogy ez azért volt, mert Ellie felkavart és felidegesített, de ezt azért sosem ismertem volna el hangosan. A mosdóba mentem és egy kis vizet locsoltam az arcomba, nem segített túl sokat, ezért az automatából vettem egy kólát és leültem egy padra az előtérben. Hátradöntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Egy picit javult a helyzet, de továbbra sem éreztem magam a toppon. Múlj el, múlj már el, hergeltem magam még jobban.

- Ne haragudj. – kezdte egy női hang, félig kinyitottam a szemem, Ellie állt előttem.

- Haza megyek. – felakartam állni, de aztán inkább visszaültem.

- Jól vagy? Mi a baj? – újra kinyitottam a szemem.

- Fáj a fejem. Migrénem van. – előkotort valamit a táskájából.

- Hé, tessék, ezt vedd be. – meglepve néztem rá, a kezembe nyomott egy pirulát, kinyitotta a kólás palackomat én meg bevettem a gyógyszert – Szólók Paulnak és megyünk is haza.

- Ne, nem kell. Majd elmúlik. Hagyd őket, mindjárt hatni fog ez a szarság, nem igaz?

- De. Hajtsd előre a fejedet. – a két térdemre könyököltem és szót fogadtam neki, bármiben benne voltam, amitől elmúlik ez a szarság. Aztán a tarkómra tette a kezét és le-föl simogatta a fejem.

- Ez sima fájdalomcsillapító volt? – kérdeztem tőle.

- Nem. Olvastam az aktádban a migrénes fejfájásokról, ez egy pirula volt, amit migrén ellen kaptál.

- Kösz. – nyögtem ki. Mindenre gondolt. Vajon mit rejthet még az a táska? Egy picit elmosolyodtam, de ezt nem láthatta, tovább simogatta a fejem.

- Ez a dolgom. – felelte. Csendben ültünk, kb. tíz perc után éreztem, hogy múlik a lüktető fájdalom, viszont álmosság tört rám. Felemeltem a fejem és neki lehullott a keze – Jobb? – bólintottam – Elálmosodtál? – megint bólintottam – Kikísérlek a kocsihoz, aztán összeszedem a srácokat, már úgy is négy óra van. Még leckét kell írniuk. Gyere. – kimentünk a levegőre, a kocsijához indultunk, beültem az anyósülésre, ő pedig bement és pár perc után a srácokkal tért vissza.

- Jól vagy? – kérdezte Paul hátulról.

- Persze öcsi. – elindultunk, Amanda megmondta Ellinek a címét és a lány beírta a kocsi GPS- ébe. A gyerekek még társalogtak valamiről, de nem figyeltem oda. Picit elszundíthattam, mert arra ébredtem, hogy valaki végigsimítsa az arcomat.

- Itthon vagyunk. – kikötötte az övemet, én meg kinyitottam az ajtót. Leo termett mellettem.

- Ennyire unalmas volt a kiállítás? – poénkodott, de átfogta a derekam.

- Látod. Nem mindenki szorongathatta egy lány kezét. – feleltem szarkasztikusan.

- Ilyet? Egy jó nő se volt ott? – beljebb mentünk, a lépcső felé vettük az irányt.

- De, csak Ellie elhajtotta. – nevetett.

- Hát igen. – a lépcső megmászás nehéz volt a gyógyszer úgy hatott rám, mint valami ló nyugtató. Fent a szobában ledőltem az ágyra.

- Mi a baj? Fáj a fejed? – kérdezte a vékonyka hang, James.

- Hagyd most őt, gyere le játszani.