Se Veled Se Nélküled - (Dominic - Ellie) Részlet/Első 6 fejezet

2. fejezet / Ellie

Ellie

Végre lediplomáztam, elvégeztem a szociológiát, végeztem gyakorlatot az irodánál és most vigyázhattam pár srácra. Imádtam a gyerekeket és mindig is segíteni akartam nekik, így mikor felvettek, szörnyen boldog voltam és még annál is lelkesebb. Éppen a házhoz tartottam, hogy felvegyem a munkát, egy fiú nyitott ajtót, mikor becsengettem. Na jó, nem is fiú volt, egy izmos, magas, sötét hajú, sötét szemű, tetkós pasi állt velem szemben. Nem éppen az esetem a tetkók miatt, bár tény, hogy neki elég jól állt, szexinek tűnt azzal a pimasz vigyorral, amit rám villantott és mindeközben szépségemnek nevezett. Te jó ég? Ki vagy te? Megtudtam, hogy Dominic, illett hozzá a név, rossz fiús volt, pont mint ő maga, viszont nem tudtam hova tenni, addig a pillanatig, míg egy negyvenes férfi le nem jött és közölte, hogy ő egy itt lakó kölyök. Egy fiú, akire felügyelnem kell. Atya isten és most tizennégynek nevezett, a mögötte levő kisebb meg felnevetett. Iszonyatosan dühös lettem, de közben zavarba jöttem és már előre rettegtem.

- Majdnem huszonhárom vagyok, ha érdekel. – vágtam rá mérgesen. Te hány éves vagy? Nem tettem fel a kérdést, bár érdekelt, mert dögös kis pasi, vagyis fiú volt ő.

- Dom, kérlek viselkedj. – szólt rá a negyvenes pasi – Én vagyok Bob, szia, üdv a csapatban. Máris lehívom a srácokat és bemutatlak nekik. Ülj le nyugodtan, mindent el fogok mondani. – a fiú nem vette le rólam a szemét, te jó ég, szexi, nagyon szexi – Menj és vegyél fel valamit – elindult – És Dominic, viselkedj. – fedte meg újra, aztán eltűnt a fiú a lépcsőn felfelé – Bocsánat, majd összebarátkoztok.

- Szia. – jött oda a másik fiú. Ő szőkés barna volt, sokkal kisebb, mint Dominic, aranyosnak tűnt – Én Paul vagyok, a másik legidősebb és tizennégy. – mosolygott – Ne aggódj, Dom jó fej. – közölte velem és felrohant ő is az emeletre. Bobra néztem.

- Igen, ő Paul. Igazi okos tojás, rendes fiú, de vannak aktáink, és majd oda adom azokat. Ha jól tudom, csak reggel kezdesz és most csak benéztél? – bólintottam.

- Igen. Szeretném megismerni a helyet, meg a srácokat is. Domininc, ő mennyi idős? – érdeklődtem, miközben a konyha felé vezetett, hatalmasnak tűnt, nagy étkező asztallal és székekkel.

- Ő tizenhét, nehéz kor és elég heves vérmérsékletű, emellett nagy bajkeverő, de alapjában véve nagyon rendes kölyök, hozzá bármikor fordulhatsz, ha nem találsz valamit. – ebben még per pillanat kételkedtem, de sosem ítéltem senkit sem el elsőre. Talán a menőzés mögött egy rendes fiú állt, majd kialakul, gondoltam.

- Értem. Mennyien vannak összesen? – tereltem el a témát róla.

- Nyolcan. Öt szoba van az emeleten, egy a felügyelőé a többi négyen a srácok kettesével osztoznak. A konyha nagy, itt szoktak néha leckét írni és itt a kamra. – mutatott egy ajtóra – Mi főzzük a vacsorát, ebédet és reggelit is készítünk, sőt a suliba is pakolunk nekik kaját. – átmentünk a nappaliba, az is szép tér volt, egy tévével, két kanapéval, két fotellel és három íróasztal is elhelyezkedett benne, néhány könyv és játék is egyaránt – Itt lent is van egy fürdőszoba, meg fönt is. A kert, míg jó idő van sokat játszunk kint. Ülj le és akkor lehozom a srácokat. – Bob kedvesen mosolygott, megbízhatónak tűnt.

- Oké. – mondtam neki. Míg elment, kimentem a kertbe. Volt egy hintájuk és kerti asztaluk is a teraszon. Három labda hevert a fűben és cipők sorakoztak az ajtó előtt. Lábdobogást hallottam, így visszamentem a nappaliba, hogy megismerjem őket. A gyerekek sorban érkeztek, Dominic egy kicsi kezét szorongatta. Talán testvérek? Nem hasonlítottak. A jobb karja végig volt tetoválva és a bal karján belül is láttam valamilyen mintát. A haja ziláltan állt...egek nem gondolhatok rá úgy. Csak egy kölyök, fedtem meg magam.