Se Veled Se Nélküled - (Dominic - Ellie) Részlet/Első 6 fejezet

6. fejezet / Ellie

Ellie

Dominic elment és pofon vágtam. Messzire mentem, de nagyon csúnyán beszélt velem és rosszul esett, hogy ilyeneket gondolt rólam. Én azért segítettem embereknek, mert egész életemben ezt csináltam anyám mellett és ez tetszett is.

- Köszönöm anya, ezt szépen elintézted nekem. Már kezdett megbízni bennem. – teljesen felhúztam magam és közben rosszul éreztem, sőt lelkiismeret furdalásom volt, csak azt nem értettem miért, egy kamasz kölyök nem beszélhetett így velem.

- Nem tudhattam, hogy árva a fiú és te vagy a felügyelője. Nem néz ki éppen tizenhét évesnek. Majd túlteszi magát rajta, ne aggódj. – nyugtatgatott anyám.

- Utálni fog mostantól és az nekem nagyon rossz lesz. Minden gyerek felnéz rá. – a fenébe is.

- Majd én beszélek vele. – más nem hiányzott.

- Isten ments anya. Majd én elintézem ezt. Mindjárt befejezzük. – fél óra múlva már készen voltunk, Rob elindult, mi meg Mollyval haza fele vettük az irányt. Útközben meséltem neki a történtekről.

- Hát csajszi, most biztos nem vagy ép a kedvence, de azért ő sem semmi. – mosolygott rám a barátnőm – Ahogy flörtölgetett veled, igazi arrogáns rosszfiú egy kis aranyos beütéssel.

- Jesszusom Molly.

- Most mi van? Már elmúlt tizenhét, elvileg...

- Ezt be se fejezd. Holnap kemény napom lesz és elfáradtam, egyébként köszönöm a segítségedet.

- Szívesen. Jobb volt, mint a munkában lenni. – mosolygott rám.

- Válts. – javasoltam neki már nagyon sokszor.

- Még nem lehet, gyakorlatot kell szereznem. Álljunk meg kaját venni. – lehúzódtam egy sor gyorsétterem mellé és végül úgy döntöttünk bemegyünk és eszünk egy jó féle hamburgert – Nézd. – mutatott Emily az ablak felé. Dom volt ott, egy haverjával, aki cingárnak tűnt mellette, éppen ettek, de a fiú nagyon magyarázott neki.

- Szerinted oda menjek?

- Már biztos lehiggadt. – oda néztem felé és ő is pont akkor nézett rám – A szokásosat kéred?

- Aha, köszi. – Dom nagyot sóhajtott, elindultam felé, de megrázta a fejét. A másik fiú is rám nézett, mondott valamit, aztán visszanézett Dominicre. Látszott, hogy nem akarja, hogy oda menjek, de én még is megtettem.

- Sziasztok. Beszélhetünk?

- Nem volt elég még mára Ellie? – kérdezte gorombán.

- Csak pár percet adj. Menjünk ki. – elvette a kólát, belekortyolt, de aztán felállt és kimentünk. A hátsózsebembe süllyesztettem a két kezem miközben felnéztem rá – Nézd, én sajnálom, hogy megütöttelek, meg azt is, hogy anyám mit mondott rád, de nem tudta, hogy még gyerek vagy.

- És szerinted nekem ettől jobban kéne éreznem magam? – nézett rám cseppet sem szelíden.

- Nem, bizonyára nem, csak annyit mondhatok, hogy sajnálom és megkérlek, hogy ne haragudj rám. Én sem haragszom, amiért sznob hercegnőnek neveztél. – ajánlottam fel neki a békét.

- Pedig kellene, mert még mindig úgy gondolom, hogy az vagy. – felelte teljesen komolyan.

- Direkt bántasz, nem? – nagyon feltudott dühíteni.

- Naná és elmondhatom neked, hogy kurvára jól esik.

- Ne beszélj csúnyán. – hangos zajra lettünk figyelmesek és oldalra néztünk. Most húzatták meg a kocsimat – A picsába. – hallottam Dominic nevetését, mielőtt az autóhoz rohantam.