Hi! Tudom késtem nem is sokat, csak jó részt szeretnék kitenni, ami nem umtatja szét az olvasó fejét
Először is szólok, hogy Yume nevét megváltoztattam Sayara, azért mert ez jobban tetszik! Jó olvasást!
Kadaj szemszöge:
Mikor elváltunk Yuméktól egyből a rejtekhelyre mentünk. Azaz Rufushoz, aki azt állította, hogy tudja hol vannak a maradványok.
Eleinte utamat akarta állni az a két idióta, valami Reno meg a másik scinhead( biztos rosszul írtam!).Azokat hamar elintéztem két mozdulattal. Hát az holnap fájni fog!
A nagyfőnök ( Rufus ) egy tolókocsiban ült. Az ablakon alig szűrődött be fény, mivel le voltak húzva a redőnyök.
Lassú, magabiztos léptekkel mentem oda hozzá.
- Azt állítja nincs nála!- mondtam szemrehányóan Cloudra célozva.- Te Rufus... Félre akarsz vezetni?!- néztem rá idegesen. Tudom Yume kinyír, ha megtudja, hogy itt vagyok. De amiről nem tud az nem fáj neki!
- Esküszöm, legutóbb nála volt!- erösködött. Valamiféle kendő vagy lepedő ( ?! ) volt ráterítve, ami alol épp csak egy szeme látszott ki. Emlékszem, egyszer harcolt Clouddal, de akkor ő húzta a rövidebbet. Azaz elég sok sérülést kapott, köztük olyat, ami a szemére is kihatott. Így arra következtettem, hogy ezeket akarta elrejteni.
- Esküdj ezekre!- emeltem fel két igazolványt, ami két személyt ábrázolt.
Bocsássatok meg, de nem tom kiké volt, mivel a filmben nem említik és a játék még nincs meg :-(
Lazán elé dobtam. Ő csak némán, megfeszített izmokkal nézte a kis kártyákat.
- Tudod te minek csináljuk ezt?- tettem fel a kérdést.
Rufus csak felnézett a kártyákból egyenesen a szemembe.
- A geotigma miatt. Amiatt, a betegség miatt, ami százak életét veszi naponta!... Bár ezt már úgyis tudod.- néztem gúnyosan jobb kezére, ami a tolószék karfáján pihent. Hatalmas fekete, koszfolt féle húzódott rajta. Erre a kijelentésre enyhén megrándult.
- Mi csak jót akarunk. Anya adta ezt a hatalmas feladatot.- emeltem magasba a kezem, mint egy próféta.- Kellenek a maradványok, hogy méltók legyünk szeretetére. És... Hogy meglegyen a teljes ujjászületés.
- Ujjászületés? - Szólalt meg halkan Rufus.- Ezt hogy érted?- emelte fel eddig lehajtott fejét.
- Tudod- kezdtem bele.- mi csupán anya küldöttei vagyunk. Nem teljes/ igazi emberek. Ezért kellenek a maradványok! Hogy méltók legyünk anya szeretetére, és megkapjuk erejét.
- És ilyenkor nem gondolsz Sayara?- kérdezte Rufus kétségbeesetten.- Vagy Sasukéra...-suttogta a nevet alig halhatóan.
Ó ha tudná, mennyire is gondolok rájuk. Éa hogy mindent félreért! De majd egyszer eljön az ideje, hogy megtudja az igazat! Egyszer...
Saya szemszöge:
- Saya?...
Teljesen ledöbbentem. 180°-os fordulattal álltam szbe az illetővel. Kakashi volt az.
Fekete szemei a szokott unotság helyett izgalommal és kíváncsisággal volt tele.
Hát igen én már csak tudom, milyen a régu csapattársam jelleme. Hupsz asszem kicsit elszóltam magam, de hátha ezt elfelejtettétek olvasni, és bekaptok egy málnatortát( Idézet a "Titkos kastélyból"- feltéve ha megszerzitek Ö.Picúrtól... Tudom ez nem tartozott ide! Bocsiii!!! )
Külseje alig változott. Talán a haja lett hosszabb. Talán, de így is az ég felé mered! Sima jounin ruhát viselt. Fekete ninjaruhát, és rá a zöld mellény.
Ő is alaposan végignézett rajtam.
Térdig érő, fekete övblvel kombinált lila ruha, melyszabadon hagyta vállaimat.
Oersze ez nem a ninja öltözetem! Azt még régebb átcseréltem egy jobbra!Szebbre...!!!
- El akarsz látogatni a hokagéhoz?- kérdezte hirtelen, és a tarkóját vakargatta, meg kínosan mosolygott. Talán túl sokat néztem/ bambultam rajta. Hupsz!!!
- Persze!- Azzal elindultam mögötte...
Remélem tetszik az új rész!
Légyszi írjatok kommentet, és voteoljatok!:-)
Amint lessz ihlet írom a folytatást!:-)
~ ST ~
