A 8. szoba 《Befejezett》

Komolyra fordult

Cikk a P.J.K újságból -ismét lebegő ember

A nap folyamán újabb lebegő embert találtak. A történtek komolyra fordultak: az ember holtan lebegett. Az áldozat Sandra Wolker, egy hawaii lány. Részvétünk a családjának és a hozzátartozóknak. A gyilkos még ismeretlen. Nyomok, ismeretlen DNS nincsenek a helyszínen.

Nem lehet! Ez nem igaz! Sandra a barátnőm! Ő él! Kiskorunk óta ismerjük egymást!

*csörög a telefon*
Anya az:   -gondolom láttad... Sandra sajnos meghalt. Amit viszont az újságok nem írnak az az, hogy a te piros ruhádban halt meg. Zoe! Ez hogy lehet? Te lettél az 1. számú gyanusított!
-Jézusom, Anya! Nem én öltem meg, de kiderítem ki volt az.

Magam alatt vagyok... De ha az életem árán is megtalálom és megölöm azt a "lebegő gyilkost"!

Suliba kell mennem, már tényleg elérkezett az első nap.
Erősnek kell lennem. Erőt vettem magamon és kiléptem az ajtón. A lépcsőn leültem, pihennem kellett, majd elindultam az iskola felé.
Az utcákon sokkal nagyobb a nyüzsi, mint tegnap. Mindenki, mindenhol "róla" beszél és a legaggasztóbb, hogy már itt van hozzám közel Hawaiin. Mi lesz ha én leszek a következő áldozat?!
Egész úton a gondolataim sora kevergett a fejemben. Iszonyatos fejfájással érkeztem az iskolába. Sok ismeretlen arc. Mivel 11. -es vagyok és egyik évről a másikra váltottam sulit, az osztály elég összeszokott és valószínüleg különc leszek.
Beléptem az ismeretlen iskola kapuján és hirtelen elcsendesedett minden körülöttem. Mindenki engem bámult, majd mikor már nem lehetett kínosabb, valaki átkarolt és bekísért az épületbe.
Megijedtem, majd odanéztem és láttam, hogy Jamie az.
-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem zaklatottan.
-Ide járok, csak mielőtt tegnap mondhattam volna, elájultál.
-Oh, hát értem. És hanyadikos vagy?
-13.

Bekísért az osztályomba és leültetett maga mellé. Mindenki tudta, hogy új vagyok, és tátott szájjal figyelték, hogy a suli legmenőbb fiújával jövök első nap. Hatásos belépő volt. Mikor becsengettek J. átment a saját osztályához és elköszönt.
Az órákon be kellett mutatkoznom és azonnal mindenki megkedvelt gondolom Jamie miatt. Az egész nap unalmas volt és végig rá gondoltam.
Suli után ismét megtalált és hazakísért. Minden egyes lépésnél remegett a lábam, annyira izgultam, de olyan jó volt biztonságban érezni magam mellette.
Teljesen elfelejtettem Sandrát, de a gyilkosát ha megtalálom megölöm.

A házunk ajtajában meg akartam köszönni, hogy ''menővé'' tett az osztályomban, de mikor elkezdtem beszélni a számra tette az ujját, elcsitítva azzal és ennyit mondott:
-Még találkozunk.