A 8. szoba 《Befejezett》

A lebegő gyilkos

A lebegő gyilkos -cikk a paranormális jelenségek kutató újságjából (P.J.K.)

Hajnalban a paranormális jelenségeket kutató csoport egy lebegő embert talált egy londoni utcán. Az ember tudat alatti állapotban a föld felett 2 méterre lebegett. Mentőseink kellő biztonsági felszereléssel allították vissza tudatos állapotába. A 17 éves lány 1 napos emlékei törlődtek. A személy ismeretlen.

Érdekes... gondoltam magamban miközben reggeli kávémat kortyolgattam. Biztos kamu! Egyáltalán mi az, hogy paranormális jelenségek újsága?!

Felöltöztem és hosszas készülődés után elindultam suliba. Ma lesz az első nap, nem késhetek el. Nehezen ugyan, de rávettem magam arra, hogy kitegyem a lábam a szeretett, meleg, kis házikómból. Az utcán nagy volt a felfordulás, mindenki a "lebegő gyilkosról" beszélt. Egyfolytában egymást kérdezgették, hogy ki mit tud. Ki lehet az? Hogy csinálja? Egyáltalán létezik? A sok ember közt össze vissza kavarogtam, azt sem tudtam, hol vagyok. Hirtelen megbotlottam és a beton került a szemem elé. A kávém kiömlött, rá az ünneplőmre. Szuper! -gondoltam magamban, mehetek haza átöltözni.
Felálltam és egy kreol bőrű, barna szemű, iszonyat helyes fiú zavarodott arcát pillantottam meg.

-Ne haragudj! -mondta úgy, hogy majdnem elolvadtam.
Ettől a látványtól totál lefagytam és nem tudtam mit felelni. Majd mikor végre valami eszembe jutott, dadogva mondtam:
-Nem gond!
-Miben tudnék segíteni? Úgy látom, vérzik az arcod. Esetleg eljöhetnél hozzám, ellátnám a sebed és gyorsan kiöblíteném a blúzod.
-Nem kell köszönöm. -a fejemet megérintve nagyon fájt.
-Évnyitóra mész?
-Igen, az Arany János suliba.
-Hát ez furcsa. Miért mész évnyitóra augusztus 31-én?

Elővettem a telefonom és tényleg még csak 31-e volt.

-Te jó ég! Milyen hülye vagyok! -ez is csak én lehetek. Majd a vérem csöpögni kezdett a blúzomra, majd egy idegen házban ébredtem fel, bekötözött fejjel.

A fiú ült mellettem, akiben megbotlottam. Felültem és láttam, hogy fehérneműben vagyok.

-Ne hidd azt... -mondta volna tovább, ha félbe nem szakítom.
-Nem gondolom, nyugi.

Amígy a ruhámat mosta a "lebegő gyilkosról" kérdezgettem, de ő sem tudott semmit. Elég szűkszavú és nagyon elragadó személyisége van. Talán nem kéne, de már most beleszerettem. Olyan gyengéden, de mégis határozottan használja a szavakat, hogy nem lehet neki ellenállni. Körbe vezetett a házában és nekem nagyon tetszett. A kedvencem a piros kanapé, amin felébredtem. Negyed óra múlva kész is lett a blúzom és haza indultam.
Az ajtóban kezet fogtunk és a nevünket mondtuk:
-Zoe.
-Jamie.