A 8. szoba 《Befejezett》

A lehetetlen

Cikk a P.J.K. csoport újságából -egyre dühösebb a gyilkos

Szeptember 3-án újabb 2 áldozatra bukkantak. A rendőrök egy barna hajtincset találtak, melyet a gyilkosság során az egyik áldozat téphetett gyilkosától. A gyilkost kutatják.

Ismét kiakasztó. Felmerült bennem, hogy J az, de el is vetettem a gondolatot. Egy ilyen jólelkű fiú nem gyilkolhat.

A rendőrök tegnap kihallgattak és megbizonyosodtak arról, hogy nem én vagyok Sandra gyilkosa.

Elindultam az ajtó felé és mikor épp nyitottam volna ki, Jamie ott állt mogorva arccal, szomorúan.
-Bejöhetek? -kérdezte lehangoltan.
-Persze. -válaszoltam eléggé zaklatottan.

Ilyennek még nem láttam őt. Gyenge és törékeny volt. Erősnek és határozottnak ismertem meg. Ez a Jamie nem ő volt.

Csak ennyit mondott:
-Én vagyok.
-Ki vagy te? -nem értettem, mit akar ezzel mondani. A szűkszavúsága nem romlott egy picit sem.
-Én vagyok ő!
-Jamie kérlek beszélnél érthetőbben?!
-Hát tényleg nem érted? Én vagyok a "lebegő gyilkos". Hajnalban 2 rendőr állt a házam előtt, azzal az indokkal, hogy az én hajtincsemet találták meg a gyilkosság helyszínén.

Erre nem tudtam mit mondani. Kirohantam a házból, át az utcákon az iskola felé. Ő végig követett. Leléptem a járdáról a főútra és hirtelen puff......... Elütött egy autó.
Nagyon megijedtem. Sírni kezdtem, majd lassacskán az egész világ elsötétünk. Az utolsó emlékem, hogy Jamie fölém hajol és azt mondja:
Rendbe fogsz jönni.