Love Me For Eternity

1.rész

Csak futok és futok. Hogy hova? Nem tudom. Mögöttem rohan gaz üldözőm és mindjárt utolér. Borzasztó hörgő hangot hallat amitől a hideg is kiráz. Beérek egy erdőbe és ugrálva kerülgetem a kiálló gyökereket. Az egyiknél sajnos nem figyeltem eléggé és sikeresen elestem. A mögöttem lévő borzalom egyre közelebb került hozzám majd teljesen be is ért. A hátamra fordultam majd megláttam, hogy mi elől menekültem. Egy démon. Az egész lényt körülölelte egy kísérteties szürke köd. Teste is szürke volt csak egy adaggal sötétebb árnyalat. Az egyedüli szín a piros volt. Mégpedig a szeme és a kardja. Amit éppenséggel felém tartott. Elkezdett közeledni felém úgy, hogy a kard már majdnem belémállt. Csak jött és jött mikor hirtelen... Sikítva és csapzottan ébredtem fel. Már negyedik napja, hogy ezt álmodom és eddig sose derült ki a folytatása mivel mindig itt ébredtem fel. Ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő órára ami 05:45-öt mutatott. Szuper úgyis hatkor szoktam kelni úgyhogy arra a döntésre jutottam, hogy már nem alszok vissza. Nagy nehezen kimásztam a takaróm alól majd a szekrényemhez tipegtem és azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Kivettem egy térdnél kiszakított fekete farmert és egy fekete trikót egy piros kockás inggel. Bementem a fürdőmbe és lezuhanyoztam. Fogatmostam majd magamra kaptam a cuccokat amiket behoztam. Hajamat hagytam, hogy a vállamra omoljon. Visszamentem a szobámba és szomorúan konstatáltam, hogy még csak 10 perc telt el. Jó gyerekhez híven elővettem a telefonomat és addig az összes közösségimet lecsekkoltam. Ezzel annyira elment az idő, hogy anyám kiabálására eszméltem fel ami annyiból állt, hogy 'Reggeli!'. Nagy nehezen levánszorogtam az emeletről és levágtam magam az étkező asztalhoz. Anyum elémtette a reggelire készült palacsintát amiből én bősésegesen megreggelizem. Miután befejeztem veszekedtem egy sort a tesómmal. Ja igen ezt még nem említettem. Van egy nővérem akit Zoe-nak hívnak. Két évvel idősebb nálam és dettó ugyan úgy néz ki mint én. De komolyan ha nem lenne nagyobb nálam akár az ikertestvéremnek is mondhatnám. Felmentem a szobámba és felkaptam a táskámat a vállamra majd elindultam gyalog a suliba. Nem lakunk közel hozzá de el lehet viselni ezt a távot. Bedugtam a fülesemet és elindítottam a mostani kedvenc számomat. Elértem a suliba és mikor a fülemből kivettem a fülest megláttam a telómon szereplő időt. Majdnem szívinfarktust kaptam ott helyben. Az 1. órámból eltelt 25 perc! Berohamtan a suliba majd fel a teremhez ahol már javában folyt az óra. Óvatosan kopogok majd lassan benyitok. Minden szem rám szegeződik majd megszólal a tanárom:
- 25 percet késett. Ezt mivel magyarázza?- kérdezte felvont szemöldökkel. Gondolkozz Alice, gondolkozz!
- Nem keltett fel időben az ébresztőm tanárnő.- mondtam bűnbánó fejjel.
- És én ezt higgyem el?- nézett rám ilyen 'ezt még te sem hiszed el' fejjel.
- Hát tanárnő ezen nincs mit elhinni ez az igazság- próbálkoztam tovább.
- Jó, mindegy üljön a helyére.- mondta és a székem felé intett. Gyorsan odamentem és leültem ahol már a barátnőm várt. Óriási vigyor virított a fején és éppen nyitotta a száját,hogy mondjon valamit úgyhogy közbevágtam.
- Meg ne szólalj!- mondtam. Kinyújtotta a nyelvét majd folytatta amit előttem csinált,vagyis aludt a padon. Nagy nehezen eltelt az óra majd jött a következő. A felénél nyílt az ajtó majd belépett az osztlályfőnökünk a nyomában egy velünk egyidős szőke srác.
- Sziasztok gyerekek- köszönt miután becsukta az ajtót.
- Csókolom!- ordította egyöntetűen az osztály.
- Gyerekek szeretném ha megismernétek az új osztálytársatokat, Johnny Orlando-t.-mondta.
- Helló- köszön kisfiús hangján.
- Johnny keress egy helyet és kapcsolódj be az órába. Ti meg gyerekek segítsetek neki és legyetek kedvesek vele.- rendezett le minket gyorsan az ofő. A fiú az egyetlen üres hely felé sétált és lehuppant a székre. Egy ideig mindenki őt figyelte majd minden visszatért ugyan oda mielőtt belépett. Az órák elteltek lassan de bizosan majd már indulhattam is haza. Otthon csináltam a házijaimat mikor jelzett a telóm, hogy üzenetem jött:
Unknow number: Szia!👋
Én: Hali! Kivagy?
Unknow number: Johnny tudod az új osztálytársad.
Én: Jaaa hello. Miben tudok neked segíteni?
Unknow number: Kezdetnek megváltoztathatnád a nevem mert ez így elégge frusztráló.😉

Te megváltoztatad Unknow number nevét Johnny🙈✌- ra.

Én: Így jó?
Johnny🙈✌: Jaja😊
Én: És én hogy vagyok neked beírva?
Johnny🙈✌: Alice💕
Én: Komolyan?
Johnny🙈✌: Igen😊
Én:De jó nekem😊. Na és amúgy mit szerettél volna?
Johnny🙈✌: Ja csak annyit, hogy segítesz majd felzárkózni?
Én: Persze!❤
Johnny🙈✌: Előre is köszi de most mennem kell. Szia!👋
Én: Szia!👋
Szimpi nekem Johnny bár nem tudom miért engem kért meg,hogy segítsek de mindegy. Már megígértem neki. Mire mindennel végeztem már vacsora idő volt szóval levonszoltam magam az emeleteről. Leültem az étkezőasztalhoz és vártam,hogy mint mindig anyum elémrakja a vacsit. Nem sokára már érkezett is, így elég hamar végeztem. Visszamentem a szobámba és elmentem fogat mosni. Felvettem a pizsimet és befeküdtem az ágyamba. Vagy egy órát (de lehet,hogy többet) telefonoztam mikor úgy döntöttem, hogy ideje lefeküdnöm aludni. És csak reménykedni tudtam benne, hogy nem álmodom ismét olyan szörnyűt.

Hali! Itt az új rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Puszi😘