Love Me For Eternity

5. rész

~Johnny Orlando szemszöge~

Lassan két napja, hogy alszik Alice. Emberi időben ez soknak tűnhet, de az angyaloknál átlagosnak számít. Rengetegszer bementem hozzá, a napok folyamán. Hogy mit csinálok ott? Ülök és nézem. Felfedezem az arcát. Kielemezem tökéletes vonásait. Volt olyan, hogy melléfeküdtem, simogattam a haját, a hátát. Volt,hogy dúdoltam neki. Ilyenkor ha forgolódott vagy nyűgösebben aludt, mindig normalizálódott légzése, visszaállt a mozdulatlanság állapotába. Amikor nem Al-lal foglalkoztam, akkor hazamentem és azon gondolkoztam, hogy miként fogok neki mindent elmondani. Hogy mi vagyok, hogy-hogy működik ez az egész angyalosdi vagy éppenséggel, hogy mi lesz a feladata. Miért én fogom úgy mond 'felvilágosítani'? Mert az apja megkért rá és én meg tartozom ennyivel az ősének. Már mindent kigondoltam előre. Bár számítok rá, hogy meg kellesz nyugtatni párszor, reménykedem benne, hogy viszonylag könnyen el fogja fogadni. Délben kelt fel Alice és ,mint várható volt szó szerint őrjöng. Éppen oda tartok biciklivel és igyekszek minnel gyorsabban tekerni. Bár ez lényemnél fogva nem okoz gondot. Pillanatokon belül a ház előtt állok és benyitok az ajtón. Ahogy belépek a fülemet kiabálás csapja meg, ami természetesen Al szobájából jön. Kettesével szedem a lépcsőfokokat így pár másodperc múlva ott állok az ominózus szoba előtt. Amilyen halkan csak tudok benyitok a helységbe. Szerencsém van, mert Alice nem vett észre. Óvatosan mögélopózok majd hirtelen átkarolom a derekát. Érzem, hogy izmai megfeszülnek. Lassan hátrább fordítja a fejét, mire meglát engem és teste azonnal elernyed.
- Miért nem szóltál, hogy itt vagy? Nagyon megilyedtem.- ez volt a célom...
- Mert ha úgy lépek be, hogy észrevegyél nekem is nekem esel, vagy nem?- kérdezek vissza pimasz mosollyal. Nagyot sóhajt.
- De valószínüleg. De mostmár elengednél? Kicsit frusztráló, higy nem tudok megmozdulni.- upsz. Tényleg. Villámgyorsan teszek hátra egy lépést, mire kellő távolságba kerülök tőle. Szememmmel jelzek a bent tartózkodó családjának, hogy menjenek ki. A bent tartózkodó három fő szapora léptekkel hagyja el a szobát. Alice értetlenül mered utánuk. Aztán rám téved a pillantása és mintha villanykörte gyúlt volna a feje fölött úgy világosodott meg.
- Te voltál, igaz?-kérdezi.
- Micsoda?-pontosan tudom, hogy mire érti de azért jászom a hülyét.
- Tudod, te azt.- ezekszerint nem hitelesen...
- Na, jó tényleg en voltam de csak, mert beszélnünk kell.-adtam meg magam.
- Miről?- értetlenkedik.
- Mindenről. És szeretném ha nem vágnál a mondandóm közbe csak a végén kérdeznél oké?- nagyon látszik,hogy fontolóra veszi a kérésemet majd nagyot sóhajt.
- Rendben van.
- Na szóval. Gondolom, kíváncsi vagy a családi hátteredre. -láttam, hogy már a nyelve hegyén volt a válasz, de inkább mégis visszanyelte, hisz megígérte.- Az apád, mint már megtudtad, Gábriel arkangyal. Te még az előtt születtél, mielőtt a nevelőapád feleségül vette az anyukádat. Viszont előtte fél évig a vérszerinti édesapád nevelt. Aztán persze betiltották a fenti világban, hogy a halandó anyáktól született gyerekekkel tartsák a kapcsolatot az angyalok. Így apukád kénytelen volt elhagyni titeket. Ezért kellett egy nevelőapa neked sűrgösen, hogy még véletlen se emlékezz az igazira. És hát mint látod ez a módszer be is vált. Aztán következik az a kérdés,hogy miért nem történtek ez idáig veled furcsa dolgok. Történtek csak nem emlékszel rájuk. Mert mindig figyeltek arra nehogy bármi is gyanút üssön a fejedben ezért éjszaka mikor aludtál, módosították az emlékezeted. Így minden emléked átlagos. Persze kivétel ez alól az utóbbi időben történteket, mert úgy gondolták, hogy most jött el az az idő amikor mindent meg kell tudnod. Természetesen ezután már semmi se lesz átlagos az életedben. Ki vagy iratva a suliból, és már a szüleiden és rajtam meg az anygalokon kívül senki  sem emlékszik rád. Mostantól teljesen más dolgokat fogsz tanulni, mások lesznek a céljaid. Egyszóval minden meg fog változni körülötted. A feladatod az lesz, hogy kapni fogsz egy gyermeket. Egy gyermeket akire egész életén át vigyáznod kellesz, magyarul őrangyal leszel. Aztán ha a vigyázottad meghal, új embert kapsz. És így tovább. Ezt pedig addig kellesz csinálnod míg nem keresel magadnak új munkát az angyalok közt. Mert hallhatatlan vagy Alice. Elmondanám, hogy milyen képességeid vannak de ezt egyelőre még nem tudja senki. Bár azt tudják,hogy látod, hogy az embereknek milyen a kedvük de ennyi. Én is ennyit tudok nem többet. Van kérdésed?- fejeztem be a monológom.
- Ööö, te mindezt honnan tudod?
- Megígértem az apádnak, hogy elmondom mindezeket ezért ő is elmondta külön nekem.
- És miért nem ő tette ezt meg?- kérdezte jogosan.
- Mert most valami más dolga volt, meg erre is van egy hülye angyalszabály amit éppenséggel nem tudok.
-És te is angyal vagy?- tudakolta. Na de jó. Ezt későbbre terveztem.
- Nem én más vagyok mint te. - válaszoltam kitérően, csakhogy húzzam az időt.
- Miért te mi vagy? - eljött az igazság pillanata. Nyugi Johnny. Nem fog megenni. De ki fog akadni. Nem biztos. De tuti. Na jó elég. Nagy levegőt vettem és kimondtam.
- Én egy...

Hali! Megint hamar hoztam részt! Most még büszkébb vagyok magamra...😂. Szeretném a következőt is ilyen időn belül hozni de meglátjuk. Szerintetek mi Johnny?
Puszi😘❤