Love Me For Eternity

3.rész

Van valaki a házunkban aki nem ide való. Érzem és hallom a lépteit. Súlya alatt recseg a padló, ahogy halad. Jelenleg a konyhánkban van. Kihúz egy fiókot és pár percig csörög valamivel. Betolja a fiókot majd nehézkes léptekkel indul el az emelet felé. Ereimben megfagy a vér. Egyre közelebb kerül a felső szinthez. Szinte magam vagyok ellene, mert ide hallom a többi szobából kihallatszó békés szuszogást. Óvatosan körbenézek a szobámban valamiféle fegyver után kutatva. Pillantásom megakad a szobámban vészhelyzet esetére elhelyezett baseball ütőn. Már csak egy gondom van. Az ütő természetesen a helység túlsó végén van. Ismerem az ágyam és természetesen recsegős fajta. Megmozdulni tehát hang nélkül nem tudok. Sakk-matt. A lépések zajával a félelmem is egyre erődödik. Már csak pillanatok kérdése és a szobámhoz ér. Ekkor furcsa dolog történik. Körülöttem a levegő mozgásba jön pedig én ugyan úgy ülök percek óta. A környezetemben szinte mini tornádó képződik, ami olyan gyorsan foszlik semmivé mint amilyen gyorsan keletkezett. És ekkor valaki benyit a szobába. Izmaim megfeszülnek, félelmem sose látott méreteket ölt. Egy maszkos, fekete ruhás ember lép be az ajtón. Figyelmesen néz körbe, tekintete elsiklik mellettem. Értetlenül bálulom. Most komolyan nem lát? Mégegyszer körbepillant a helységben majd becsukja az ajtót és távozik a házból. Magam elé meredek miközben az agyam megállás nélkül kattog. Arra ébredek,hogy valaki eszméletlen nagy hanggal visít. Komótosan feltápászkodok ülőhelyzetbe majd furcsán nézek az ajtómban álló, sikító nővéremre. Rám néz de valahogy mégse. Pillanatokon belül anyáék jelennek meg Zoe mellett és érdeklődve bámulnak a szobámba. Mindkettejük arcán tisztán rajzolódik ki a döbbenet. Anya arca falfehérré változik, míg apáé egyre inkább kétségbeesett lesz. Így állnak több mint 5 percig, mígnem újabb sikoltás hangja szeli át a csöndbe burkolózó szobát. A szüleim arca félelemmel keveredett értetlenséget tükröz. A tesóm szemei könnyekkel telnek meg majd futva teszi meg az ágyam és közte lévő távot. Zokogva borul a nyakamba. Perceken belül apáék is magukhoz tértek majd hebegve-habogva eltűntek az ajtóból. Na, jó miért őrült meg mindenki?! Pillanatok múlva választ kaptam a kérdésemre, mikor is a nővérem nagy hüppögések közepette kinyögte, hogy tulajdonképpen láthatatlan voltam. Te. Jó. Ég. Ez nekem sok. Először a ragyogás majd a színek most meg ez! Ilyen nincs komolyan mondom! Hirtelen a csengőhangom töri meg a nem létező csöndet. Fáradtan nézek a kijelzőre amin egy ismeretlen szám villog. A készülék után nyúlok majd kíváncsian veszem föl a telefont.
- Öhm, halló?.
- Szia Alice!
- Johnny?
- Igen-igen de most nem nagyon érek rá, mert sietek ezért gyorsan mondanám is.
- Hallgatlak.
- Muszáj lenne valamikor találkoznunk nagyon fontos lenne.
- Jó, mikor érsz rá?
- Mondjuk holnap délután 2-kor?
- Nekem tökéletes!
- Akkor holnap! Szia Al!
- Hali!.
Ez volt a végszó majd letettük. Visszafordulva Zoe-hoz egy fürkésző szempárral találtam szembe magam. Elmondtam a nővéremnek a párbeszéd lényegét aki csak egy a "fiúk furák" kijelentéssel lerendezte. A tesómmal egy igen elmés tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy egy gyors reggeli után csajos napot rendezünk. Miután végeztünk az étkezéssel visszatrappoltunk a szobámba, majd a laptopomon beindítottuk a kedvenc sorozatunkat. Már dél felé járhatott az idő mikor anyáék léptek be a szobámba. Apa megköszörülte mire mindketten egy pisszegéssel csendre intettük. Ekkor a képernyőn megszakadt az adás amire egyszerre kaptuk fel a fejünket. Szúrósan néztünk a szüleinkre aki csak félősen(?) néztek ránk. Majd pillanatokon belül anya halovány hangja töltötte be a teret.
- Valamit el kell mondanunk.-kezdte.
- Főleg neked Alice.-tette hozzá apa.
- A családunkban évszázadok óta öröklődik egy különleges képesség.
- Általában egy szűk családból egyetlen egy ember kapja ezt a tehetséget. -miért ilyen titokzatos mindenki?
- És most ha jól gondolom akkor én kaptam.-feltételeztem.
- Igen így van kicsim.-felete anya.
- De mi ez a képesség?-kiváncsiskodott Zoe.
- Tulajdonképpen nem is képesség.-húzta tovább apa.
- Hanem?...-szőttem tovább a szót.
- Egy olyan dolog amivé át tudsz változni.-írta körül anya.
- És mivé tud akkor tulajdonképpen áváltozni?-fakadt ki a nővérem.
- Valaki mondja már!-unszoltam őket. Bár ne tettem volna! Bárcsak minden úgy maradt volna mint előtte! Akkor most minden a rendes kerékvágásban menne és én is megelőztem volna, hogy ekkora súly nyomja a vállam. Egy súly ami megváltoztatta az életemet. Egy súly ami szerelmet épített, életeket mentett de ezzel egyetemben barátságokat rombolt. Egy súly ami szó szerint mindent megváltoztatott, talán még engem is. Egy szó ami rombolt és épített egyaránt. Egy teher amit egész életemben vinnem kell talán még annál is tovább. De a sors és Isten így rendelkezett és ezt nem lehetett megakadályozni. Ezért történt, hogy a szüleim egy sóhajtás keretében egyszerre szólaltak meg.
- Alice te egy...

Sziasztok! Tudom késtem, és tudom, hogy úgy hagytam abba ahogy senki se szereti. Sajnálom de sietek a kövivel! Addig is: Szerintetek micsoda Alice? Nagyon szeretném megkérni minden kedves olvasómat, hogy írjon rám ha bármit adott nekem vagy a könyvemnek! (Díjat,kihívást stbt.) A komikat továbbra is szeretettel várom és a csillagokat se vetem meg!😉
Puszi😘❤