Love Me For Eternity

7.rész

~ E/3 szemszög~.

A fiúk egy hangos puffanásra lettek figyelmesek. Mindenki a hang felé kapta a fejét. A földön, ájultan fekvő Alice láttára kezdetét vette az őrület. Volt aki a mentőket hívta, más a lánnyal futot be a házba egy csapat emberrel körbevéve. Volt aki egyszerűen döbbenten ült, lefagyva mások vagy dühösen és aggódva sétáltak fel és alá míg a Bunter páros egymást vigasztalta, nyugtatta. Egyszóval tényleg a feje tetejére állt minden. Hangos szirénázás közepette érkezett meg a mentő. Berakták Alice-t de máris jelentkezett a következő probléma. Ki menjen a lánnyal a mentőben? A nővére Zoe egyértelmű. De még van két hely. Ezen vitatkoznak a fiúk. Johnny szerint neki kéne lenni az egyiknek, mert ő ismeri közülük a legjobban. Ezt az érvet hallva már csak egy hely maradt. De most még nagyobb a versengés. Cam szerint ő a legérettebb ezért neki kell menni. A többi srác erre leinti, mivel szerintük Cameron ugyan olyan gyerekes mint ők. Következő érv Jacob-é bár ő nem nagyon fejti ki. Állítása szerint ő megy és kész. A vita órákig tarthatna ha a mentős nem szól közbe:
- Uraim. Ez nagyon hízelgő lehetne a kisasszony számára ha magánál lenne. De mivel nincs ezért sürget minket az idő. Én választok. -erre a mondatra nagy felháborodás keletkezik. De még mielőtt ez a sérelem kibontakozhatna a fiúk fejében, a mentős megtalálta az utolsó utasát a kocsinak. Taylor volt a szerencsés. Az indoklás pedig, hogy amíg a többiek versengtek a helyért ő a lány állapotáról kérdezgette a mentősöket. Mivel mehtelt a három kísérő listája a kocsi hátulja becsapódott majd amilyen hanggal jött, ugyan olyannal távozott. Közben a fiúk több autóval indultak a mentő után. Tíz percig utaztak így a menet tagjai, mire a kórházhoz értek. Ott sietve kiemelték a főhősünket az eddigi helyéről, majd nagy sebbel-lobbal bevitték a kórház épületébe. Ott egy műtőbe tolták majd rácsapták az ajtót a kísérőire. Mire a csapat többi tagja odaért már csak három csüggedt alakot és egy zárt műtőt találtak. Leültek a maradék székre (bár nem mindenkinek jutott hely így volt aki a földön foglalt helyet) és csendben várták az eredményeket.

~Alice Cullen szemszöge~

Megint zuhanok. Most annyi a különbség,hogy a fehérségtől nem látok semmit. Egy hirtelen puffanás keretében ismét a virágos réten találom magam. De most valami megváltozott. Síri csend lepi el az egész területet. Nincs itt senki rajtam kívül. Nehézkesen felállok, hisz még mindig megvisel ez a fajta utazás. Lépek párat mire egy furcsa dolog veszek észre. Nincs a lábamon cipő vagy bármi más. Mezítelen talpamat a fűszálak kellemesen csiklandozzák. Végigvezetem magamon a tekintetem mire újabb meglepetés ér. Fehér testhezálló ruha van rajtam és a körvonalam furcsán csillog. Egy reccsenést hallok mire feleszmélek a saját magam szemléléséből és felkapom a fejem. Szememmel elkezdem kutatni a hang forrását. Egy jó ideig nem látok semmit mozgó dolgot. De az angyalságom miatt kiélesedett érzékszerveimnek köszönhetően egy kígyót veszek észre egy átlagnál sűrűbb, füves területen. Ha jobban megnézem az állatot piros körvonal rajzolódik ki előttem. A következő pillanatban a kígyó megszólal.
-Hellóó, kicsilány-mondja halk sziszegő hangon.
- Ki vagy?-kérdezem.
- Óóóó, a kisssz kíváncsi. Tudd meg drágasszágom, hogy én vagyok a te legrosssszabb rémálmod. Én vagyok az ki az életedre tör. Én voltam, vagyok éssz lesszek a te örök ellensszéged. Sszossze lessz nyugtod tőlem. Elősször a sszereteiddel fogom kezdeni. Aztán mikor már mindenkit megöltem körülötted akkor jösssz te. Addig foglak gyötörni míg te magad nem fogod tőlem a halált könyörögni. Jól viggyázz kicsilány. Tanuld meg: Lucifer mindenhol megtalál.- döbbenten hallgattam a szavait. Nem akartam elhinni. Végig gondoltam mindent. Vagy elválasztom őket magamtól vagy vigyázok rájuk. A másodikat választom. Túl önző vagyok ahhoz, hogy elveszítsem őket. És ki tudja. Lehet ha ellököm őket magamtól akkor is megöli a szeretteimet. Akkor már inkább vigyázok rájuk. Vaaaagy. Nem is rossz ötlet. Nézzük csak mik a lehetőségeim. Vagy hagyom elmennj ezt a dögöt vagy segítek magamnak. Tudtam, hogy nem tanultam még semmit ilyen téren de éreztem az egész lényemben, hogy sikerülni fog. Kiürítettem az agyam és csak az előttem álló kígyóra koncentráltam. Elképzeltem, hogy élettelenül fekszik. Annyira koncentráltam, hogy szinte megfájdult a fejem. Aztán egy pillanat múlva megszűnt a fájdalom. Pár pillanatig becsuktam a szemem, mert szédültem. Mire kinyitottam már nem a réten voltam. Gépek sípoltak, a levegőben fertőtlenítő szaga terjengett. Kórház. Na szuper. Nyílt a szoba ajtaja és egy szöszi fej dugta be a fejét. Ez ki? Értetlenül néztem rá, mire kapcsolt és köszönt. Kissé rekedtes hangon kérdeztem tőle:
-Öhm,szia ki vagy?- erre a kérdésemre döbbenet ült ki az arcára.
- Nem emlékszel rám?
- Őszintén halvány lila gözöm sincs, hogy ki vagy.-mondtam neki. Ekkor egy csapat fiú rontott be az ajtón. Odarohantak az ágyamhoz és össze-vissza szorongattak.
- Srácok-köszörülte meg a szöszke a torkát.
- Mi az?- kérdeztek vissza kórusban.
- Nem emlékszik ránk.-hajtotta le a fejét.
- Komolyan?- kérdezte tőlem az egyikük.
- Igen.- erre szomorúan kihátráltak a helységből. Most komolyan ennyiben hagyják? Csak megrántottam a vállam a gondolatomra majd mély álomba szenderültem.

Hali! Most ilyen rendszertelenül lesznek részek, mert foggalmam sincs (a suli miatt), hogy mikor fogok újra részt hozni.
Puszi😘