Stucky One-Shots

Fireworks

Szilveszteri ünneplés

Szereztek egy üveg whisky-t, nem a drágát, inkább az olcsóbb fajtából, ami nem túl finom, de nem is túl erős. Nincs pénzük a drágábbra, de nem is akarják azt, ennek az ízét szokták meg, a változásokat, pedig annyira nem szeretik. Így a sötétbarna löttyel együtt mennek ki a parkba, hogy megnézhessék a tüzijátékot, amit minden évben megnéznek, mégsem unják. De. Bucky már unja, nem tölti el akkora örömmel, mint korábban, hiszen minden évben ugyanazt látja, mégis kijön, hiszen a mellette álló alacsonyabb srác látni akarja. Steve szemében mindig ott csillog valami, amit Bucky nem tud megmagyarázni, de szereti látni. Ezért hozza ki mindig, nem zavarja, hogy ugyanazt kell néznie, mert sokszor nem is a lángoló fényeket nézi, hanem a szőke fiú arcát kémleli. Sokszor teszi ezt, mindig igyekszik feltűnés nélkül tenni, nem akarja, hogy a fiú lássa a csodálatot az arcán, amit ő ébreszt benne. Igen, Bucky csodálja Steve-et, hogy annyi dolog sült el balul, amennyit már nehéz elviselni, ő mégsem adta fel. Az öngyilkosság meg sem fordult a fejében, és a mai napig a jót keresi mindenben. Nem tudja ezt felfogni Bucky, de nem bánja, hiszen ez a kis szőkeség benne is csak a jót látja.

De igazából Steve sokszor akarta feladni, sőt, szinte mindig felakarta adni, mert fájt neki, elveszve érezte magát, és a pillanatnyi magány úgy uralkodott el rajta, mint soha senkin. De a magány sosem tartott sokáig, meet Bucky mindig felbukkant, azzal az átkozottul boldog mosolyával, ami Steve-et is mosolygásra késztette. Ami meg még fontosabb, az volt, hogy optimizmusra is, hogy ne lássa azt, hogy mennyit árthatnak neki a köhögőrohamai, csak azt lássa, hogy Bucky minden egyes alkalommal otf van mellette és magához öleli. Steve szeret elveszni karjai között, Bucky pedig szeret gondoskodni róla, minden formában, ami most azt jelenti, hogy a fél üveg whisky-t már elpusztították.

- Te, Steve. Te vagy én ittunk többet? - szólal meg a magasabbik fiú megnézne magának az üveget, és Steve-et is, aki halk csuklásokst nyom el. Igen, Steve ivott többet, de nem hitte, hogy ez már megárthat neki, de Bucky tudta, mivel a szőke fiú szervezete gyengébb volt, gyorsabban hatott rá az alkohol. Ez lett volna a terve vele? Nem, nem akarta leitatni, csak azt akarta, hogy elengedje magát vele, és sokkal több mosolyt láthasson tőle.

Steve válasza nem érkezik meg, mert hangos robbanások következnek, majd az ég felragyog, ahogy a tüzijátékok szétrobbannak, és megvilágítják a tájat. Egy kietlen réten vannak, se közel, se távol semmi sincsen, csakis fű, és fák. Mindig itt nézik, mert nem zavarják őket ezen a szent helyen, ez csak az ő helyük, a kis titkuk, amit a halálukig megőriznek.

Bucky tekintete elkalandozik, nem a fényeket figyeli, hanem Steve arcát, ami csak úgy ragyog, minden új robbanásnál egyre szélesebb és szélesebb lesz a mosolya, és Bucky is csak mosolyogni tud.

- Ugye milyen szép? - Steve hangjában hallani lehet az ámulatot.

- Nagyon szép!

- Nem is azt nézed! - nevet fel a fjatalabb fiú, amint tekintetét Bucky-ra emeli, és ez az a pillanat, amikor tudatosul benne, hogy a megjegyzése tényleg nem a tüzijátéknak szólt, hanem neki. Arca pírbe borul, amint látja, hogy a másik közeledik hozzá, tudja mi lesz most, és akarja, régóta, de sosem merte megtenni. Az ital segített mindkettejükön, így megtörténik a csók. Életük első csókja, a tüzijáték alatt csattan el, nem is lehetne szebb alkalom erre.

**************

Steve az erkélyen áll és a tüzijátékot nézi, de most arcát nem a csodálat jellemzi, hanem a fájdalom, ami az emlékek hatására uralkodik el rajta. Akkor volt először részeg, amit azóta is tagad, inkább azt mondja, hogy egy kicsit spicces volt, de azt már nem tagadhatja, hogy akkor volt az első csókja, nem csak Bucky-val, hanem úgy általánosságban, mert előtte senki sem csókolta meg.

- Emlékek? - szólal fel egy hang mögötte, Bucky az, az ő Buckyja, de mégsem, hiszen mára már egy másik férfi. Az emlékei lassan térnek vissza, hol régebbiek, hol újabbak, de azokat utálja, mert a HYDRA féle szervezet miatt vannak olyan emlékei.

- Igen azok.

- Elmeséled? - lép ki mellé az erkéjre a barna hajú férfi, kíváncsian és érdeklődve. Nála már haladás, ha valamit hallani szeretne, mert egy ideig beszélni sem akart, csak figyelt csendben, és néha bólintott. Ma már beszél, és tudni akarja, hogy mi történt vele, és miket csinált Steve-el, a kísérletek előtt.

- Minden szilveszterkor megnéztük a tüzijátékot, együtt feküdtünk a fűben, és csak néztük a fényeket. Az a rét volt a mi kis titkos helyünk senki más nem járt oda, így nyugodtan el lehettünk ott kettesben. -kezd bele a mesélésbe Steve, Bucky pedig szinte issza a szavait. - Egyszer vittünk magunkkal inni is, azt hiszem vodkát, és én akkor részegedtem le először, de boldog voltam, mert veled tettem meg. - fejezi be a mesélést Steve, a másik férfi pedig a fejét ingatja, mintha nem értene egyet vele. - Mi az? - kérdezi meg, szinte elcsukló hangon, nem aksrja, hohy Bucky magára hagyja most.

- Nem vodkát vittünk. Whisky volt az. - vonja meg a vállát nem törődöm mód, és mielőtt Steve reagálhatna ő folytatja. - És nem csak részegség volt az első. -nem várja meg, amíg felocsúdik, hanem odalép hozzá, mégsem kezdeményez, mintha engedélyre, vagy parancsra várna. Állkapcsa megfeszül, amíg a meleg kék szempárba fúrja a sajátját, és csak vár.

- Tedd már meg!

Több nem is kell neki, csókba vonja Steve ajkait, aki magához öleli Buckyt, csókját hosszan elnyújtva, hosszabban, mint sok évvel korábban, és sokkal szabadabban, ajkuk pedig nem alkohol ízű.