My Stepsister ❣ hemmings •Befejezett•

Prológus

Minden nyár elején kezdődött, június közepén. Elvitt hozzá, és a lányához. Jól indult minden, a család kedves volt. Az apuka mindent megengedett, mintha semmi teher nem lenne megvenni a legújabb autót. Pedig nem volt egy olcsóság. De a lányának megvette, míg anyám a legdrágább gyémántgyűrűvel gazdagodott.

Én meg?

Egy mostoha apával, aki egy apró félre beszélés miatt, is megveszi azt, amit megemlítettem. És persze a 21 éves ripacs lányával. Az elején kedves volt, még a méteres körmeit is elfogadtam, sőt a haját is. De most? Inkább laknék a hajléktalanokkal, mint velük. Halál komolyan mondom emberek...

Hogy anyám, és az ürge, hogy kerültek össze?

Anyám elvált apámtól, aki nagyívben leszarja, éppen mit csinálok. Így muszáj volt anyánál maradnom, a következő pár hónapig.

A hapsinak is hasonló története van, nekem legalábbis ezt adja be. És persze a naiv anyám hisz is neki. Nekem meg, a legelvetemültebb dolgok jutnak eszembe, mint hogy ő a baltás gyilkos, a feleségét is biztos megölte.

Hát igen, de én már csak ilyen vagyok!

- Viktoria, kérlek, segítenél?

Az ajtómon lévő kis rés miatt meghallom anyám hangját a földszintről. A székemmel elgurulok az ajtóig, ott felállok, és indulok is le. A lépcsőn hatalmas gyorsasággal mentem lefelé. Anyám kezéből kivettem két szatyrot, és a konyhába vittem őket. Tele voltak minden féle finomsággal, édességek, néhány ropogós sós keksz, és így tovább.

- Anya, minek ez a sok minden? – veszek ki az egyik szatyorból egy chipses zacskót.

- Arzaylea barátja ma este eljön hozzánk, és különlegessé szeretni tenni ezt a napot.

A kezeim között lévő sósat kinyitom, majd egyesével kapom be a számba a krumpli darabokat. 

- Mióta van barátja? – húzom össze a szemöldökömet.

Két héttel ezelőtt Frednek – mostoha apámnak - panaszkodott, miszerint a pasija kidobta. Most már van új?

- Fogalmam sincsen, nekem is tegnap mondta el – rántja meg a vállát, a csirke mellet a fagyasztóba rakja.

- Nagyon ki kell öltöznöm? – kérdezem, a testsúlyomat pedig a legközelebb lévő székre helyezem.

- Nem, Tori nem kell – jelen meg a hátam mögött Arzaylea.

Hátra fordultam, láttán pedig majdnem elröhögtem magam. Vizes haja a feje tetején lévő törülközőben volt bele tekerve, a sminkje pedig az arcáról csordogált.

- Sőt, ha nem akarsz, nem is kell lejönnöd a barlangodból – ejti ki gúnyosan a szavakat.

- Először az nem a barlangom – nézek rá mérgesen. – Másodszor, akkor le se jövök... de ezeket, elviszem.

A kezembe vettem egy tábla csokit, és még kettő chipses zacskót.

Senki se gondolta volna, hogy a szombat estém ilyen jól fog eltenni...

Érdemes folytatni? Hm? ☺️