TORI
- Ments meg! – esett be az ajtómon a barna bőrű fiú.
Ennyire híres lett a szobám? Először a szőke, most meg ő! Ennyi erővel nyitva hagyhatnám, miközben vetkőzök! Na, jó... Azt azért nem tenném, semmilyen esetben.
- Pisilned kell? – húzom fel a szemöldököm. – Két ajtóval arrébb.
- Nem – húzza meg a nyakát. – Nem kell pisilnem.
- Akkor meg a mi a fenét keresel itt? – dobom felé a kezemben lévő ruhadarabokat.
- Te neked – böki felém mutatóujját. – Elviselhetetlen nővéred van – mutat lefelé.
- Mostoha nővér – javítom ki.
- Hogy, hogy tudsz vele együtt lenni ebben a lakásban? Mióta is laktok együtt? – helyezkedik el az asztalomon.
- Nyugodtan vedd magad kényelembe – nézek rá. – Több mint 3 hónapja lakok itt.
- Nekem 3 perc is sok volt! – az asztalom végén megpillantja az egyik melltartómat, amit sikerült oda dobnom.
Oda nyúl érte, majd megszólal:
- Ez a tiéd? Remélem, most sincs rajtad – kacsint rám és a nyaka köré rakja a darabot.
- Add vissza, te faszkalap – ugrok neki, kezeivel lefogja az enyémet, a kirohanásomnak semmi értelme.
- Nem sokan hívnak így, Calum néven ismertebb vagyok – háttal maga felé fordít, azzal oda is húz.
- Mindenkinek szüksége van becenévre – nyelek egy nagyot. – Most te is kaptál egyet.
A közelsége rettentően furcsa volt. 12 éven át magán tanulóként itthon, vagy akár a külön tanárom házában töltöttem el. Ha találkoztam is valakivel csak méterekről.
Nekem ez az egész helyzet furcsa.
- És neked mi a beceneved?
- A barlang lakója – nevetek fel, amint kimondom.
- Ez rosszabb, mint az enyém – válla, amin a fejem pihen, megrázkódik.
- Lehet, de mindkettőnek van értelme – mosolyodom el.
- Miért lennél egy barlanglakó? – enged el. – Nem az őskorban lakunk.
- Ez – mutatok a szobámra. – az én barlangom. Csoda, ha havonta elhagyom ötnél többször.
- Miért kuksolsz bent egész nap? – húzza fel sötét szemöldökeit.
- Rend nem lesz magától, ahogyan a történet se íródik meg – mutatok a gép felé.
- Milyen történet? – a gépet felnyitva a kódot kérő kockával szembesül. – Ne már!
Kisgyerekes nyüszítésén felnevettem.
- Hidd el – fogom meg a laptop tetejét. – Jobb, ha nem olvasod el.
- Biztos jó! – próbál egy mosolyt erőltetni magára. – Igaz, eddig egyetlen egy könyvet se olvastam, de biztos jó!
- Vagy nem, szóval örülnék, ha nem olvasnád el – csaptam be a gép tetejét.
- De, akkor minek csinálod, ha senki se nézheti meg? – húzza el a száját.
- Van, aki elolvassa, de nem olyanok, akiket ismerek – rántom meg a vállam. – Nem szeretem, ha olyan ember olvassa, akit személyesen ismerek.
- Ez idiótaság – tárja ki a kezeit. – Már bocsi, de gondolj bele abba, hogy akkor ma hány zenész, nem lenne, ott ahol van. Mert nem szeretné, hogy meghallgassák.
- Senki se mondta, hogy igazam van – ülök le az ágyra. – Ez csak az én véleményem. Mindenkinek más.
- Megértelek – ül le mellém. – Amikor a fiúkkal felraktuk az első videót Youtubera, minden módszert megkerestem, hogy anyáék ne tudjanak felmenni, ami sikerült is.
- Csak? – nézek rá.
- Csak átmentek máshová, és ott megnézték Michael szüleivel – vakarja meg a tarkóját.
- Azt megszívtátok – teszem keresztbe a kezeim. – A gépemet senki sem tudja feltörni.
- De azért valaki még is olvassa.
- Ja, barátnőm Londonból – rázom meg a fejem. – Elküldöm neki.
- És nekem miért nem mutatod meg? – a száját lebiggyesztette, így mutatott magára.
- Anyumnak se mutatom meg, akkor miért neked?
- És miért a londoni csajnak? – kérdez vissza.
- Barátnők vagyunk.
- Mi is lehetünk barátnők! – áll fel. – Vagy, inkább haverok.
- Felejtsd el. Szobalánynak néztél - nevetek fel.
- Ki gondolta volna, hogy ebben a családban van normális ember is?
- Köcsög – bokszolok bele vállába...
Érdektelen vég, tudom :D De sehogy máshogy nem tudtam befejezni, majd máskor :D amúgy meg... írtam egy 600 szavas párbeszédet... mert, hogy kb. csak az van benne :'D De ilyenek velem is naponta megtörténnek, csak barátnőmmel :D
Na de, még mindig érdemes folytatni ezt?
YOU ARE READING
My Stepsister ❣ hemmings •Befejezett•
FanfictionMinden nyár elején kezdődött, június közepén. Elvitt hozzá, és a lányához. Jól indult minden, a család kedves volt. Az apuka mindent megengedett, mintha semmi teher nem lenne megvenni a legújabb autót. Pedig nem volt egy olcsóság. De a lányának megv...