My Stepsister ❣ hemmings •Befejezett•

Epilógus

TORI

Sydney külvárosában keltem fel aznap. Több mint három év telt el azóta, hogy ide költöztem vele. A mostoha testvérem miatt találtam meg a szerelmet, iszonyatosan furán hangzik még a mai napig is.

Minden egyes percre emlékszem, a koncertjük legvégén erőltetett rá, hogy menjek ki a színpadra.

- Tori - nyüszített fel mellettem. - Ideje lenni felkelni.

- Ki tart vissza? - fordultam felé.

Ásítva hozzám hajolt, homlokomon csókolt, végül felült. A takarót magához rántotta, rólam leszedve azt. Vigyorogva beintettem neki, ő csak váll rántva folytatta a dolgát.

Hasonlóan tettem én is egy pár perc múlva, az íróasztalon helyezkedő, fehér laptop tetejét felnyitottam, az pedig kinyílt ott ahol tegnap este ott hagytam.

- Mikor olvashatom már el? - hajolt felém Luke.

A kinyitott szöveget bezártam, mire lebiggyesztette a száját, majd puszit nyomott a nyakamba.

- Amikor kész - dőltem neki.

- Megyek, csinálok reggelit.

- Ne gyújtsd fel a konyhát, Hemmo - fordultam meg a széken.

Ahogy elment újra neki kezdtem annak, mint este. Az írásnak. Nem nőttem ki belőle, a mai napig várom, hogy megjelenjen a kirakat polcán, ha így haladok meg is történhet mindez.

Az ajtón aprót kopogtak, vigyorogva feleltem egy apró "igen"-t.

- Szóval, minden bizonnyal ez nem a fürdő szoba - tett úgy, mint az első napon. Amikor benyújtott hozzám.

- Te seggfej! - dobtam le egy párnával.

- Ch, akkor nem ezt mondtad - jött közelebb, felemelt a székből. - Szeretlek, Tori.

- Tudom - bólintottam. - Egy egész stadion tudatára adtad.

*erőltetetten nevet* szerettek?! 😅