My Stepsister ❣ hemmings •Befejezett•

16.

TORI

- Szóval - kezdi újra. - Szeretném, ha Tori-t feltudnánk csalogatni ide...

Megfagyott a vér mindenkiben, Luke mellett a fiúk se értették mi van, ők is Arzit várták, ahogyan én is. Lesokkolva álltam, majd a nevem betöltötte az egész stadiont. Lányok ezrei búgták, mindenki látni akart a színpadon.

Ashton halkan, ütemesen dobolni kezdett, a sorok között lévők tapsoltak rá.

- Tori, mindenki szeretné, hogy ki gyere - Luke kezébe vette a mikrofont, testét felénk fordította, kedvesen mosolygott rám.

Megráztam a fejem, nem mehetek ki.

- Mi ez az egész? - suttogta folyamatosan Arz, fejét kezeibe temette, néha felnézett.

- Én nem megyek ki - mondtam. - Biztos téged akar kihívni.

Rámosolyogtam a mellettem már-már síró lányra, hatalmas smink tömeg az arcáról kezdett lefolyni.

- Gyerünk emberek! - ordított Mikey. - Valaki ma nagyon nem akar az emberek kezdvére tenni.

- Ugyan Tori, gyere! Az a jobb, ha minél hamarabb túl esel rajta - tett hasonlóan Calum.

Nem akartam kimenni, az emberek ok nélkül megutálnának, azt hinnék, hogy együtt vagyunk Luke-kal, és nekem erre semmi szükségem sincs. Elakartam menni, innen messzire. De nem tudtam, a lábam gyökeret eresztett, ahogy megmozdultam az is egy előre tett lépés volt.

- Nem mehetsz ki - bőgött Arzaylea. - Semmi közöd hozzá, ő az én pasim!

Meglátták, hogy indultam volna, mégis meghátráltam. Luke a gitárral a kezében megindult felém. Suttogott valamit, amire igazából nem figyeltem. Nem fogadott be az agyam semmit.

Kézen fogott, a másik kezébe gyorsan felkapta a mikrofont, mielőtt kivitt volna, gyorsan bele szólt:

- Egyet kérek tőletek, ne utáljátok!

Felnevettek, mindenki.

- Luke én nem akarok kimenni - ráztam meg a fejem, de erősebben fogta a kezem, biztatóan.

- Nyugi! - húzott magához. - Nem lesz semmi baj.

Vigyorogva rám, néhol a közönségre pillantott, vele együtt mentem ki. Fogalmam sem volt hova nézzek, csak a szívem dobogását hallottam a fülemben, a nyakamban, mindenhol.

LUKE

Azt kérte bizonyítsam, épp arra készültem. Apró kezeit fogtam, a színpad közepén álltam meg, ahol általában mindig.

- Na, mesélek. Ugye nem bánjátok?

- Senki nem kiváncsi a mesédre - nézett rám Tori.

- De, kíváncsiak - biccentettem a közönség felé. - Na szóval! Emlékszem egy szeptemberi napon találkoztunk, de valaki - néztem felé. - elég makacs.

Beleütött a vállamba.

- Valamelyik nap, megkért, hogy bizonyítsam be mennyire szeretem - elnevette magát mellettem. - Victoria, lehet nem hiszed el, de szeretlek. És ezt anyámon kívül elég kevés embernek mondtam eddig. Most már elhiszed?

Nevetett, egy aprót bólintott, végül mindenki előtt megcsókolt.

Köcsögnek érzem magam, mert eközben csak az járt a fejembe, hogy Arzinak ez mennyire rosszul eshet 😂😂 vigyorgok, mint valami bolond 😂 de most nah, a ribi nincs jól! 😈