Minden nyár elején kezdődött, június közepén. Elvitt hozzá, és a lányához. Jól indult minden, a család kedves volt. Az apuka mindent megengedett, mintha semmi teher nem lenne megvenni a legújabb autót. Pedig nem volt egy olcsóság. De a lányának megv...
- Remélem, csodás esküvőnk lesz, tartunk majd a csajokkal lánybú... Várj... Mit mondtál?
Ahogy rádöbben, hogy mit is mondtam, a mosoly lehervad az arcáról.
- Szakítani akarok – ismétlem meg.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Nem szakíthatsz velem – nevet fel. – Csak szívatsz, melyik valóság show van itt, benne leszek a tv-be?
- Nincsenek kamerák, se semmi...
- De... de, ez nem lehetséges – rázza meg a fejét. – Én, szeretlek.
- Biztos találsz mást is, akinek van pénze – mosolygok rá.
- Minden Tori miatt van, igaz? Az a kis ribanc!
- Semmi nincs miatta – de, minden miatta van.
A pincérnőtől elkértem a számlát, amit gyorsan ki is fizettem. Egy apró mosollyal a számon ott hagytam az előttem ülő lányt.
Az apró kis étterem üveg ablakain kinézve rengeteg riporter tömörödött, rengeteg kamerással együtt véve. Remek!
Fejem tetejéről levettem a napszemüvegem, majd kiléptem az épületből. Amint átverekedtem magam egy pár kérdésen, kiértem a tömegből. Egy pár lány mosolyogva odafutott hozzám, aláírásra, és képre.
Majd teljesen egyedül elindultam a kocsival, véget vettettem mindennek.
TORI
London hatalmas bevásárló utcáit járva, hatalmas, ruhákkal teli szatyrokkal a kezünkbe szálltunk fel egy metróra. Kimerítettem kéthavi megtakarításomat.
- Pasi gondban mi a legjobb? Ki tudod meríteni a számlád.
Mintha csak a fejemben olvasott volna.
- De, neked nincs pasi gondod, sőt nekem sincs – sóhajtok fel.
- Neked igenis van, egy híres ember akar veled együtt lenni, érted?
Amióta tegnap elmeséltem neki a helyzetet, nem tudtam leszedni róla. Reggel óta, ezen csámcsog, figyeli az internetet, nem-e kap valami hírt. De, semmi.
- Nem akar velem együtt lenni – nézek rá. – Arzaylea-val van együtt, és ez nem is fog változni... Sőt, nem is akarok tőle semmit.
Még jó, hogy akarok tőle valamit. Utálni akartam, hisz a mostoha testvéremmel volt együtt egy jó ideig.
- Látom rajtad, hogy nem akarsz tőle semmit – mondja szarkasztikusan.
- Nem is.
***
Vacsora után jártunk a napban. A nagy bevásárlás dolgait még nem néztem át, Shailey se mutatta meg miket talált a polcokon. Erre került sor. Mindketten előkotortuk a hatalmas nejlonzacskókat, a ruhákat kiborítottuk az ágyra.
Csengettek.
- Megyek, kinyitom – nézett fel a bámulatból.
Bólintottam neki. A két nadrágomat a kezembe vettem, a tükör előtt néztem melyik tetszik jobban.
- Tori, téged keresnek – kiáltotta nekem.
Engem? A darabokat visszadobtam az ágyra, meztelen lábaimra felvettem egy papucsot, úgy siettem le a hideg lépcsőn.
Egy apró mosoly feküdt a száján, haja csak úgy állt, kezében egy apró, vörös rózsa feküdt.
- Ráérsz?
Emberek... Itt az iskola, sőt már is el kezdődött... Mindenki örül neki, ugye? Itt is elmondom, és szerintem majd mindenhol, hogy csoda lesz ha valamiből egy hónapban lesz egy/két rész... Magamat ismerve akkor is lefogok majd ülni írni, amikor nem kéne... de annyit egyhamar úgyse tudok majd össze hozni amennyit kéne, meg ilyenek... Persze van egy pár rész (sajnos nem ehhez), ami előre megvan írva, de azokat próbálom beiktatni úgy, hogy arányosan legyenek megoldva. Igaz, hogy nincsen sok órám... De azok tömények és muszáj lesz tanulnom rá rendesen... Szóval sajnálom :(
Amúgy (csak, hogy legyen jó hír is), elkezdtem egy új történetet... khm, igen, jól olvastad... így sulira elkezdtem... Tapsot nekem! Köszönöm! Szóval igen, kukkantsatok be, mert szerintem nagyon cuki, meg a főszereplő az egy kicsit- NAGYON is én vagyok, szóval... szerintem érdemes benézni, Hemmings-es, ha így jobban tetszik :'D
