Szeret, nem szeret

27.

Szülinapom alkalmából Anya reggelire óriás gófrikat süttöt. A családomtól közösen egy kulcsot kaptam, amit először nem értettem. Azt mondták, hogy nem bíznak az albérletekebe, ezért vettek egy kicsi egyszintes házikót San Diegoba, közel az egyetemhez. A szüleim nyakába ugrottam, nagyon örültem az ajándékomnak. Megreggeliztünk, utána pedig Allyékhez mentem. Azt mondta, hogy Kelsey dolgozik, ezért csak ketten leszünk. Amikor beléptem a házba, a kedvenc zeném szólt a hangszórókból, és hallottam, ahogy a konyhában valaki sertepertélt. Levettem a cipőmet és besétáltam a konyhába. Ally, Janet és Tes várt rám a konyhában. Mindannyian körbeöleletek. Lasagnát csináltak nekem, ami a kedvencem. Megettük az ebédet, es behúztak a nappaliba.
- Most komolyan? Muszáj bekötni a szemem? - kérdeztem, miközben Tes a szemem köré kötött egy kendőt.
- Igen, mert különben nem lesz meglepetés - mondta Janet ellentmondást nem tűrő hangon. Jobbnak láttam, ha nem szólok egy szót sem. Még a végén megver.
- Okés add a kezed - mondta Ally és lekezdett húzni, nagy valószínűséggel a nappali felé.
- Aú, Emmerson te mi a francnak vezettél neki? - kérdeztem legjobb barátomtól. Nem válaszolt, ezért azt feltételeztem hogy röhög.
Janet! Teresa! Valaki már! - kezdtem idegges lenni. Szerintem kinyúltak a töhögéstől. Aztán egy kéz levette rólam a kendőt, és a falon egy hatalmas kivetített szöveg volt olvasható: Boldog 18. Szülinapot, Lois! Halkan szólt Lucas Graham 7 years száma. Tes odafutott a géphez, és megnyomott egy gombot. Janet a vállamnál fogva lenyomott a kanapéra, és mindhárman letelepedtek mellém. Egy diavetítés tárult a szemünk elé. Az első kép az elsős osztályképünk volt, és így tovább... Azon a képen keztdem el sírni, amikor az egyik szilveszeterkor nálunk voltunk, és Ally megbetegedett, ezérr ahelyett hogy nélküle csináltunk volna bármit is, befeküdtünk mellé az ágyba, és átfilmeztük magunkt az újévbe. Az utolsó képen már mind a négyen a könnyeinket törölgettük, az a kép a ballagásunkkor készült. A suli lépcsőjénél ülünk, összeölelkezve.
Amikor elsötétült a kép, összeborultunk egy csoportos ölelésre. Annyira szerettem ezt a három lányt, és olyan hálás voltam nekik. Aztán beindult a Midnight memories, és a gáz képek következtek. Mindenféle buliban, a földön fetrengve, és a személyes kedvencem, amikor belöktek a napraforgók közé egyik szülinapomon, és tiszta magis lett a hajam meg a ruhám, de én fogtam egy napraforgót és elkezdtem vele pózolni. Amikor a szám ahhoz a bizonyos People talk s**t but we don't listen részhez ért, bevágtak egy olyan képet, amin mind a négyen középső ujjunkat mutatjuk a kamerának. Amikor ennek is vége lett, már csak beszélgettünk, aztán hazamentem, mert készülnöm kelett az esti Körre.