Give me love /Szünet/

2.

Reggel Teo sírására ébredtem, aki ezzel próbálta jelezni, hogy ő bizony nem akar többet aludni. Mikor látta, hogy felébredtem kicsi kezeit nyújtotta felém. Mosolyogva vettem fel, majd elindultam a konyhába. Mikor ránéztem az órára láttam, hogy még csak 6 óra múlott így ráértem a reggeli készítéssel. Teo cumisüvegébe öntöttem teát, majd kezébe adva elindultam a fedélzetre. A yacht orrába puha párnák voltak letéve, így oda kényelmesen le tudtunk ülni. Teo hátradőlt, és úgy folytatta a tea ivását.
- Lassabban pocok. - simogattam meg a pocakját, mikor egyre nagyobb kortyokat ivott. Huncut mosolyra húzta száját, majd eldobta az üveget ami hangosan csobbant a vízbe. Mikor meghallotta a csobbanást elkezdett nevetni.
- Ezt nem hiszem el. - kezdtem el én is nevetni, majd elkezdtem csikizni a pocakját. - Szabad ilyet csinálni nagyfiú? Hm? - nevettem tovább, majd nagy puszit adtam pocakjára. Hangos baba nevetés töltötte be Monaco kikötőjét.
- Hé. - szólt át egy szőke srác a szomszéd yachtról. - Valaki aludni szeretne.
- Luke! - jött ki egy festett, kócos hajú srác. Kezén tetoválás volt, és ha jól látom szemöldök pc-je is van. - Dugd be a füled ha nem tetszik a baba nevetése. - lökte be az ajtón a szőke srácot majd felém fordult.
- Szia. - mosolygott rám.
- Szia. - mosolyogtam én is. - Köszi az elöbbit. - biccentettem az ajtó felé, ahol az előbb löködte be a szőke srácot. Luke-ot.
- Oh, nincs mit megköszönni. - legyintett. - Tudod Luke kicsit morcos tud lenni egy átbulizott éjszaka után.
- Hát azt vettem észre. - mosolyogtam rá.
- Amúgy Michael vagyok. - nyújtotta át a kezét. Mivel közel volt egymáshoz a két yacht ezért én is át tudtam nyújtani a kezem.
- Lexa.
- Örültem Lexa. - mosolygott, majd intett és bement az ajtón.
- Ma. - szólt kisfiam, mire meglepődve fordultam felé. Ez volt az első szava. Nevetve guggoltam elé, majd pici kezeit megfogva megpusziltam őket.
- Mond mégegyszer kicsim. - mondtam neki.
- Ma. - nevetett, majd oldalra dőlt. Nevetve kaptam fel karjaimba, majd feldobtam a levegőbe, így tovább folytatta hangos nevetését. Imádtam mikor nevet. Boldog kisfiú volt. Vissza mentem a konyhába, hiszen tudtam, hogy hamarosan felkelnek a többiek is. Mateot betettem az etető székbe, majd szeltem fel neki almát, beletettem egy kis tálba neki és míg én reggelit készítettem ő jó izűen falatozott. Lassan 8 óra volt, mikor a szüleim és Lena is felébredt. Mosolyogva tettem le eléjük a reggelit.
- Milyen boldog vagy kicsim. Mi történt? - mosolygott anyu.
- Mateonak meg volt az első szava. - simogattam meg az illető arcát.
- Ma. - szólalt meg újra, majd felém nyúlt kicsi kezeivel. Anya meghatódva nézett rá.
- Ügyes vagy drágám. - simogatta meg az arcát. Teo huncut vigyorba húzta száját.
- Nagy nőcsábász lesz ez a gyerek én azt mondom. - nézett rám apu.
- Addig még bőven van idő. - néztem rá.
- Hidd el kicsim gyorsan eltellik. 3 éve édesapáddal mi se gondoltuk volna, hogy a lányunknak ilyenkorra már lesz egy 2 éves kisfia.
- Mai napig nem bántam meg, hogy megtartottam őt. - néztem a kezembe levő fiamra.
- Tudjuk kicsim. Mi csak azt sajnáljuk, hogy Daniel önző módon ott hagyott titeket. - mondta apu. Daniel neve hallatán könny szökött a szemembe. Teot átadtam anyunak és, hogy senki ne lássa, hogy belül darabokra hullok elhagytam a yacht fedélzetét. Csak bolyongtam a kikötőbe majd meglátva egy homokos partszakaszt elindultam felé. Mikor oda értem, levettem a papucsomat és úgy folytattam az utam. Élveztem, ahogy a homokba eltűnik a lábam. Mikor meguntam a sétát csak leültem és gondolkodtam, hogy mit ronthattam el, hogy miért hagyott el minket. Észre se vettem mikor kezdtek el újra folyni a könnyeim. Majd egyszer csak egy kezet éreztem meg a vállamon.

Sziasztok😊

Már itt is van a második rész. Láttam, hogy páran már megnéztétek a történetet. Ha el is olvassátok akkor kérhetnék pár véleményt, hogy mit gondoltok a sztoriról? Jól esne. Na de remélem a második rész már nem lett annyira unalmas☺.
Puszi nektek😘