6.

217 9 3
                                        

Sírva fogadtam a tényt, hogy Michael itt hagyott amint látta, hogy Mateo az én fiam. Teo amint észrevette, hogy sírok neki is lefele görbült a szája. Egyből észbe kaptam és próbáltam őt is és magamat is nyugtatni.
- Nincsen semmi baj kicsim. - simogattam az arcát. Teo közbe befejezte az evést. Elkezdtem felöltöztetni mikor meghallottuk, hogy a szüleim és Lena is visszajöttek. Lena hatalmas sikítással adta tudtunkra, hogy megérkezett. Teo amint meghallotta Lena hangját elkezdett rugkapálni.
- Mindjárt mehetsz kisfiam, csak felöltözünk. - adtam puszit az arcára.

Mikor sikeresen felöltöztettem, kis kezét megfogva elkezdtünk menni felfelé

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

Mikor sikeresen felöltöztettem, kis kezét megfogva elkezdtünk menni felfelé. Mikor Teo meglátta Lenát egy nagyot sikított.
- De jól nézünk ki fiatalember. - vette fel apa Teot, majd megpuszilgatta mire Teo hatalmasakat kacagott.
- Minden rendben? - nézett rám anya aggódva.
- Persze. - bólintottam mosolyogva.
A nap további részében kihajóztunk a kicsik nagy örömére. Este értünk vissza a kikötőbe mikor Teo és Lena már aludtak. A szomszédban ismét buliztak de a zene is türhető hangerőn szólt és a yachton levők sem kiabáltak. Kész csoda. Így nyugodtan tudtam én is aludni. Reggel mikor felébredtem a nap már jócskán fent járt az égen. Ijedten fordultam a kiságy felé de Teo sehol sem volt. Kicsit megnyugodtam mikor meghallottam fentről a kacagását. Ezek szerint anya szerette volna, ha ma sokáig alszom. Miután elvégeztem a napi teendőimet elindultam felfelé, ahol nem kicsit lepődtem meg.
- Mike? - szólítottam meg a tűzhelynél munkálkodó személyt.
- Jó reggelt. - nézett rám mosolyogva, majd a széket kihúzva nekem elém rakta a reggelit.
- Ez pontosan mi is akar lenni? - néztem rá értetlenül.
- Rántotta. - mosolygott továbbra is, majd leült mellém.
- Tudod, hogy nem erre értem. - mutattam a tányéromra.
- Tudom. - sóhajtott. - Ez pontosan egy bocsánat kérő reggeli akar lenni. Sajnálom a tegnapit, egy barom voltam. Csak úgy elrohantam szó nélkül. Biztosan nagyon megbántottalak. - fogta meg az asztalon nyugvó kezem, majd folytatta. - Csak annyira megijedtem a látványtól. Ne értsd félre. Csak én még sosem találkoztam ilyen fiatal lánnyal aki ilyen gyönyörű ráadásul van egy kisfia akit az életénél is jobban szeret és így gondoskodik róla mint te. A te korod beli lányoknak csak a drog meg a pia számít meg, hogy fűvel fával összefeküdjenek. De te más vagy. Ezért is gondoltam át mindent bár kicsit Ashton is fejbe vágott, hogy így itt mertelek hagyni. Szóval ha a ma este még áll, akkor én lennék a legboldogabb, hogy egy ilyen lánnyal randizhatok mint Te. - fejezte be a monológját. Könnybe lábadt szemekkel néztem rá, majd se szó se beszéd a nyakába ugrottam és minden érzelmemet beleadva öleltem át.
- Én is nagyon örülök, hogy egy ilyen sráccal randizhatok. - néztem rá mosolyogva.
- Szóval megbocsájtasz? - mosolyodott el Ő is.
- Persze te lüke. - öleltem át újból majd egy puszit adva az arcára fiam felé fordultam aki mintha érteni a helyzetet mosolygott velünk együtt.


Sziasztok☺

Ez egy kicsit laza rész lett, de ígérem a következő részben forrni fog a levegő a két főszereplőnk között🔞. De remélem azért ez a rész se lett olyan borzalmas☺. Kommenteket és csillagokat ha kapok tőletek annak mindig nagyon örülök szóval ha elolvastátok a részt ne sajnáljátok tőlem ezt a kis apróságot❤.
Puszi nektek😘

Give me love /Szünet/Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin