A spanyolok megfelelő táborhelyet találtak. Vagyis csak azt hitték ők, de hála Barbossa eszének, van esélyünk megszerezni a kelyheket és elhúzni, mielőtt még észre vesznek.
Megérkezésünket követően, Jack szinte azonnal felém fordult.
- Itt maradsz Gibbs-szel, vili?- mutatott idősödő pofaszakálas első tisztére.
- Eszemben sincs.- tiltakoztam.
- Isa, nem fogom kockáztatni az életed.- nézett rám szigorúan.
- Ezzel mit akarsz mondani?- néztem rá furcsán.
- Azt, hogy szeretlek, a fenébe is!- kiáltotta, majd Barbossa után rohant. Ha akartam volna sem tudtam volna szólni egy árva szót sem. Csak álltam egy helyben, lefagyva, éreztem, hogy majd össze esek.
- Tényleg szeret?- kérdeztem magamban, ám mikor meghallottam Gibbs válaszát a kérdésre rájöttem, hogy hangosan gondolkodtam.
- Beszélt nekem önről, miss Isabelle és úgy láttam, hogy meghalna önért.- villantott egy félmosolyt az öreg kalóz.
- Jack...szeret engem.- suttogtam.- Meg kell mentenem. Ki tudja,talán valami történni fog velük.
- Miss Isabelle.- kiáltott utánam Gibbs, de már rohantam is a táborhely felé. Össze kellett szednem a gondolataim. Ha Jack tényleg szeret, akkor muszály tudatnom vele, hogy ugyanúgy érzek iránta. Szeretem teljes szívemből és sosem tudnám megbocsátani magamnak, ha most történne vele valami. Éppen jókor érkeztem, ugyanis Barbossa és Jack ki voltak kötve egy-egy pálmafához.
- Isabelle?- nézett rám Barbossa.
-Isa mondtam, hogy...- kezdte Jack, de nem tudta befejezni, mert az ajkaim az övéihez tapasztottam. A zsebkésemmel elvágtam a kötelét, egy másodpercig sem fejezve be a csókolózást. Amint szabad lett a keze, átkarolta a derekam, leültetve maga mellé.
- Én is szeretlek.- törtem meg a csókot egy mondat erejéig.
- Már az első találkozásnál, elvarázsoltál.- folytatta tovább Jack.
- Imádlak.- mondtam átkarolva.
- Csak téged szeretlek.- csókolt tovább. A meghitt pillanatot Barbossa törte meg.
-Indulhatnánk, mielőtt még elkapnának.- vágta el a kötelét Barbossa a késemmel, amit pár perce a földre dobtam, miután kiszabadítottam Jack-et.
- Induljunk.- segített fel Jack a földről, majd mindhárman szaladtunk ahogy a lábunk bírta.
Messze kerülve a spanyolok táborától, találkoztunk Gibbs-szel, aki fülig érő mosollyal nyugtázta, hogy Jack és én kézen fogva jövünk.
- Sajnálom Jack, de nem megyek vissza a kelyhekért.- kapkodott levegő után Barbossa, a futás miatt.
- Iszunk egy kehellyel?- kérdezte Jack, kezében az említett tárgyakkal.
- Majd a forrásnál koccintunk.- jelentette ki Barbossa, amin mindannyian mosolyogtunk. Jack egy puszit nyomott a homlokomra örömben.
- Megcsináltuk.- suttogta a fülembe.
- Mi lenne a nagy Jack Sparrow kapitánnyal nélkülem?- ingattam a fejem nevetve.
- Biztos halál, semmi egyéb.- csókolt meg újra, nem törődve a többiekkel, akik jóval előbb voltak. Ezután Jack gondolt egyett és a hátára vett.
- Mi a fenét csinálsz? Tegyél le!- ütögettem, sikertelenül visszafojtva a nevetésem.
- Nem foglak, elvégre a királynőm vagy.- mondta nyugodtan.
- Királynő?- kuncogtam.
- Isabelle Teach, a Fekete Gyöngy királynője.- nem láttam, de tudtam, hogy megjelent a szokásos félmosoly az arcán.
- Jobb, ha sietsz, mert ha nem lemaradunk.- mondtam, mire Jack megszaporázta a lépteiet és kis idő múlva mát Barbossa és Gibbs mellett haladt, cipelve engem a hátán, mint egy krumpliszsákot, ugyanis azt mondta, nem vagyok nehéz.
Remélem délutánra már a csapattal leszünk. Már csak azt nem tudom, mit mondok, apának, hogy az egyik legnagyobb ellenségével alkotok egy párt.
