Egy szakállas, öreg ember, egy óriási puskával. Nagyon félek. Ki tudja milyen őrűlt egy férfi. Cam sem volt nyugodt. Magáhozhúzott majd megölelt. Hallottam szíve hevesen ver. -Van odabent valaki?-hallottuk kintről. Próbàltuk a levegőt is hallkabban venni. Hallottuk hogy 2-en vannak. Majd kattant a bejárati ajtó. Közelednek. Levegőt is elfelejtettem venni. -Mit csináljunk?-mondtam visszatartva könnyeim. -Ereszkedjünk le az ablakon át.-javasolta. Nem volt időnk véghezvinni, mivel nyílt az ajtó. 2-en lépnek be rajta. A szakállas Camet, a kopasz engem fogott le. Szabadulni nem tudtam erős szorításából. Nem szóltak semmit csak kifele rángattak. Persze mondtuk nekik hogy engedjenek el, de ki az a hülye aki elrabol, de kérésedre elenged? Bekötötték a szemünket és úgy hurcoltak minket tovább. Már vagy 10 perc visznek. Én a kopasz vállán vagyok. Rettentően remegtem. Egyszer csak ledob a földre. Milyen aranyos. -Kelj fel ribanc!-parancsot rám Nem volt puha a talaj, szóval valamilyen szobába lehettem. Vagyis lehettünk. Tényleg. Camereon egy szót sem ejtett ki a száján egész végig. Mondjuk míért beszélne? Én se beszéltem? Hirtelen valaki lerántotta a szememről a kendőt. Azt hittem kiég majd a retinám a fénytől, de nem így lett. Egy vassal körbevett szobában voltunk. Egy ablak se volt rajta. Nagyon hideg is volt. Összesen egy ágy volt itt. Nem akarok itt lenni. -Nah most itt lesztek addig amíg a nevelőszüleid fel nem adják magukat.-mondta az öreg majd kiment. 3 dolog kavargott az agyamban. 1. Míért kéne hogy feladják magukat? 2. Nevelőszülők? Nem is ők az igazi szüleim? 3. Biztos hogy nem adják magukat fel. Hiszen az sem érdekelte őket hogy nem lesz hol laknunk. 2 lehetőségünk van. Vagy halálra fagyunk, vagy éhenhalunk. Cameron csak ült és nézett. Nem láttam az arcán semmi. Sem azt hogy szomorú, sem azt hogy fél. -Ne haragudj. Nem ilyen kiruccanást akartam.-suttogta. -Ezt az egészet te szervezted? -Igen. -És míért? Míért hozod el ide a suli stréberét? A bénát? A rondát? Míért nem a barátnődet? -Diana egy hisztis fos. -De míért engem? -Joe mondta -Ja. Így már érthető. És összement a szívem. Nem hittem el. De akkor míért nem hagyott békén a suliba? Míért követett? Míért segített pakolni? Míért hívott hercegnőnek? Én... nem értem. Elegem lett. Csoda hogy nem sírtam el magam. Ehelyett felálltam és szétnéztem. Végig kopogtattam a falakat. Az egyik helyen máshogy szólt. Elkeztem kaparni? Nem nézhettem ki hülyén hogy a vasat kaparom. Áááá dehogy. És igen!!! Elkezdett leválni. Nem vas volt ott hanem színezett papír, ami mögött ablak volt. Egy házat láttam ott. Nem volt nagy. Épp elférnek benne páran. Gondolom ott lehetnek az elrabróink.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Cameron megfogta majd elkezdte betörni az üveget. Talán 2 réteges. Nagyon vastag. Végül Cameron összeszedte minden erejét és belevágott az üvegbe ami sikeresen át is tört. Ki akartunk mászni. De ez nem volt ilyen piskóta. Beindult a riasztó. A másik házból pedig az elrablóink rohantak ki. Kimászni, vagy elmenekülni már nem volt időnk. Bejöttek majd mind a ketten lefogták Camet és lekötözték. -Szépségem. Nagyon okos vagy.- mondta a kopasz. A szakállas már nem volt a cellába. A kopasz lekötözte felsőtestem egy rúdhoz, majd elkezdte levenni a nadrágom....
Hello. 5. rész. Mi történnyen Tara-val. Báncsa vagy nem? Várom a visszajelzéseket 😙
